[Látó30 - 2020. január]

---

Kérdezni tudsz, barátom!    Istent vagy vert Adyt.
Kérdezni kell a vers, ha    hőskorszak megvadít…

Olykorban élsz, ha írhatsz –    világgal telt, ha látszó,
boldog habon ha billeg    hibátlan, megtalált szó…

Dúdolni tudsz a széllel,    szétszállong fent a mű –
s te lent jársz, fellegálmon    kószáló mentafű!

Jösz-mész, az alkotásban    legszebb prológ a séta –
föl és le, lomb, avar, fényt    letipró lóstaféta…

Dúdolsz, netán dohogsz is,    de nem lesz rossz a jó –
mindig beláthatatlan    egy part, szobor, hajó!

Köztünk maradjon – itt már,    valahol szépig éltet
a szó, ha köznap árján    vakog a végítélet.

Csodálkozol, barátom,    mit ér e képkeret?
Nyílt mélység távlatában    egy lélek lépeget.