„az árok mentén száz vád, száz koldus” 

(Vajtech Mihálik) 

Becsületből ünnepekkor még eljárok a templomba. 

Láthatják, vettem-e új ruhát, a szakállam mennyire 

kócos, és hogy egyedül vagy a családdal megyek. 

Rózsafüzért motyognak az alig öregedő társulattagok. 

Szúrós tekintettel figyelik a térdelés mélységét és 

a keresztvetés kivitelezését. 

Minden misén legalább egy ember alszik. 

Zsebből előkapott statisztika, de vallom, 

hogy ha valaki egyebet állít, az tetten ért szunnyadó, 

vagy hazudik, mint itt a padokban százan,

hisz mind beborulunk az árokba, és értetlenül 

mászunk ki onnan, a parancsokat követve,

és ledöbbenve, hisz Uram, mi templomba járunk! 

Rosszat gondolattal, szóval, cselekedettel

és mulasztással el nem követtünk, csak szeretetből.