[2016. október]

---

Múló mindenek ünnepére
Gyűltünk össze egy hajnalon,
Távoli, trópusi, tengeri vidékre,
Hol ágról lógott alá a majom.

Gyúltak a tüzek, az elfojtott hangú,
Túl párás levegő aprótét fényei,
S tétettek elibénk esendő, szép hattyúk
S ősszívek szikkadó, drága edényei.

Leülve körbe, mormoltunk árva
Imát a káprázat istenének,
S Odüsszeuszként, árbocon állva,
A Nap jelent meg, sugárzó fények

Csorogtak alá az arcok árkán,
S tócsába gyűlt a folyékony arany
Előttünk, míg a madarak hátán
Ének trillázott, illatos van…

Ülve parázson, mind belemostuk
Arcunk az ősi látomásba.
Nem osztottuk és nem szoroztuk:
Ki menne innen, vagy bújna el másba.

Vadad, 2016. február 17.