Ahol születtem, már nem jutott idő a megszólalásra,

a cselekvésre, a mozdulatok gyors egymásutánjára.

Amíg két tekintet kapcsolódik – ennyi időre

volt szükség a városban ahhoz, hogy bárki hihetetlen

sebességgel leélje életét, a pap keresztelői szövegét 

mindegyre egybemosták az öregkor utolsó épkézláb

mondataival. Mindezt egyetlen hullámtörésben,

mert egy hullám teljes ívét megrajzolhatták ugyan,

de érzékelni csak a legjelesebbeknek sikerülhetett.

Nem tartoztam a legjelesebbek közé, ezért

külső ösvényt kerestem, hangok rezgésein

futottam át, így zuhantam ide, az üres porondra,

zenében, dallamokban reménykedve, és döbbenten

vettem észre, hogy a cirkuszi sátor köpönyege alatt

rezdülő hangokat, ritmusokat zenésznek tűnő alakok

szippantják fel, míg az egészből csak a szájuk szélén

marad valami, annak a nyoma. Ennyi csak.