hagytam hogy zsugori éjszakákra cseréljük elfecsérelt nappalainkat azt hittem a távollét hizlalja a vágyat s hogy csak rám vársz majd esténként megszelídítve de csapdát sejt a kutakodó tenyér s a cirógatni vágyó ujjbegyek alatt tested idegenül mozog hangodban tetten érhető a mesterkélt hevület s bennem gyökeret ver a kétség megtorpan a szerzésre számító kapzsi mozdulat rákos sejtekként burjánzik a bosszúszomjas akarat színültig megtelünk félelemmel létünket kétfelé osztva élünk s csak hajnalban verem rád a részeg ablakot megalázkodva csúszok eléd hagyom hogy kigombolj hogy ágyadba vonszolj magatehetetlenül párnádat ölelve érzem felbátorodni a vágyat maradok a legigénytelenebb szerető s te tűröd hogy illegális bevándorlód legyek
