kezéből a
semmit mint
egy zsebkendőt
a földre ejti

el
gyö
könt

a vécén ülve
fölriad
azt hiszi
a vonat
zötyög
vele

lehúzza
a vészféket
dörömböl
engedjék ki
le akar
szállni

így telnek
egy vénember
napjai