Ma olyan nyomnak a csontjaim nap van:

fémekkel játszik a fém, szélkakas üvölt.

Mikortól feladás a megszokás.

Túl sokáig keresem,

emelem, helyezem, és mégis,

minden olyan könnyű.

Ez orosz rulett, nem tudod,

a ravasz mikor visz nirvánába,

vagy kísér bárkájába, ott foglalj helyet.

Kitúr a rendszer:

ez az összetákolt, ez a vak.

Az istenek az égre pöccintik a hamut,

végigsúrolja az atmoszférát,

és mi hisszük, kívánhatunk majd valamit,

ha észrevesszük gyengeségük pillanatát.

Mégsem ez a keserű íz a szánkban.