Közvetített közvetlenség Sally Mann fényképeiben

Sally Mann Immediate Family1 címmel adta ki albumát, melyben saját gyerekeiről készült fényképek sorakoznak. Két lány és egy fiú (Jessie, Virginia és Emmett) nem mindennapi hétköznapjai egy Virginia állambeli vadregényes tanyán, ahol villanyáram és aszfalt helyett tavas erdő és deszkapadló van, tévé helyett pedig régi játékok és múltidéző tüllszoknyák. Az 1984 és 1991 között készült fekete-fehér képek egy kortalan tájban örökítik meg a felnövekvő gyerekeket, gyakran meztelenül, organikus egységben a környezetükkel. Változó arcok, testek, viselkedések képei ezek egy anya objektívjén (!) keresztül szemlélve. Nem az önfeledt játék és a derűs zsivaj, a naiv ártatlanság snapshotjai, hanem olyan gyerekek képei, akiknek életükhöz hozzátartozik a felvevőgép jelenléte. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy olykor átlátszóvá válik a kamera, és ők úgy viselkednek, mintha az ott sem lenne – sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon is tudatosan viszonyulnak a modellséghez, ahhoz a művészethez, amelynek alkotási folyamata életük része. A könyv címoldalán található kép2 eleve ezt az attitűdöt sugallja, meghatározva így az egész album szemlélését. A három gyerek együtt, egy feszes, háromszög alapú kompozícióban. A két jobb oldali alak (Emmett és Jessie) jellegzetes bezárkózó-elutasító gesztussal, karba tett kézzel, míg Virginia kissé dölyfösen, kidobott mellkassal, csípőre tett kézzel „áll elébe” a kamerának. Nem pózolnak, nem jópofáskodnak, nem akarják meghódítani, elcsábítani vagy gyermeki makulátlansággal lefegyverezni a nézőt. Tekintetük egyenesen az objektív lencséjébe/-re irányul. Ez a határozott kiállás előre visszafog attól, hogy meztelen felsőtestükben, bőrük alól felsejlő bordáikban, a mellkasukra vetődő árnyékokban s az album többi képeiben romantikus felhangot, uralkodó szentimentalizmust érzékeljünk. Sally Mann nem ölti magára sem a kukkoló fotográfus, sem a gyöngédségtől elragadatott szülő szerepét, inkább a (meg)alkotás részeseivé (s nem csupán témájává, tárgyává) avatja gyermekeit. A szerző így fogalmaz: „It’s not like these kids had to keep some shred of personal dignity squirreled away from their prying Mom’s camera lens. They were – and are still – active participants in the art-making that goes on all around them. Art is in every aspect of our everyday life (…) When we made these pictures, the kids knew exactly what to do to make an image work (…) I didn’t pry these pictures from them – they gave them to me.”3

Sally Mann olyan életteret és hangulatot teremt a gyerekeknek s ezáltal művészetének, amely eleve nem lehet egyoldalúan idillikus, és nem hordozhatja kizárólag egy porcelánbaba bőrének pedantériáját és finomkodását. Jessie, Virginia és Emmett meztelenül fürdik a közeli tóban, hemperegnek a fűben, avarban, kipróbálják a felnőttek ruháit és illatszereit – és nem is marad tiszta a kezük, maszatos lesz az arc, kutyakarmolásos a has, vérzik az orr, bozontos a haj.

A gyerekből felnőtt(ebb)é válás testi-lelki folyamatát, a (nemi) identitásformálódás határátlépéseit úgy mutatja meg Sally Mann, hogy közben mindhárom gyereknek körvonalazódik a saját egyénisége. A közvetlen család(i hangulat)4 itt nem a megszokott életképekben, a kézenfekvő reprezentációkban, hanem a tekintetek, testek és spontán mozdulatok kendőzetlenségében rejlik. Ezek a helyzetek és hangulatok pedig nem akarnak a Család képei lenni. Ám éppen ez a specifikus jelleg teszi, hogy a képek világa egy bizonyos ponton határt szab a néző közeledésének, a megértésnek. Ráadásul általában tabunak számító, de legalábbis ritkán lefényképezett mozdulatok, helyzetek és hangulatok is képben maradnak – s ezekkel együtt a lencsébe nézés, a legintimebb otthon-létek, a családi csendek személyre szabott (gyermek)-magánya sejlik fel. Magány avagy az anya–gyermek kapcsolatok misztériuma? A kamerát tartó szülő és a belenéző gyermek számonkérő, dacos, játékos, megérthetetlen, megérinthetetlen viszonya.

Immediate Famliy Touch
Jessie harap5, mondja a cím. Nincs nagy csatározás, nincsenek görcsbe rándult izmok, de nincs csintalan vigyor sem, csak egy enyhén ráncba húzódó szemöldökű kislány van, s arca mellett egy felnőtt(ebb) karon a harapás nyoma. A képet egy erőteljes függőleges középvonal osztja két részre: baloldalt a tettes, jobboldalt az arctalan áldozat képbe nyúló meztelen karja, gyűrött inge. Tettes? Egy szőke gyerek, maszatos arccal, hanyatt fekve egy puha-csíkos drapérián. Meztelen testén vízfesték-csíkok szaladnak a vállától a köldöke felé. Talán egy előbbi játék nyomai. Mellkasa alatt toll-boa fut keresztül, s a jobb válla mögött folytatódik, mint egy fuvallatnyi tollpihe. Elcsent női divatcikk és/vagy angyali kellék. A két részre hasadó kompozíciót a lazán összefonódó karok teszik mégis szétválaszthatatlanná. A harapás nyomata pecsét a bőrön, a hanyattfekvés kiszolgáltatott, a perspektívátlan pozíció miatt pedig nem menekülhetni a bűnjel elől. A hátrasimított haj látszani engedi a gondterhelt halántékot, a kislány fél arcánál csak a másik alak tiszta vászoninge és az ágaskodó tollpihék világosabbak. A textilek erős színeivel s a kép alsó részében levő fekete foltok vak mélységével szemben a két alak bőrének színei, testrészeik árnyékai árnyalatokat, lágyságot hoznak. Jessie finoman mellére helyezett, piszkos jobb keze, a két test, kétféle bőrfelület közvetlen, de laza érintkezése nyugalmat hoz, még akkor is, hogyha a kislány egyedül van a képben, saját állati-gyermeki agresszivitásának nyomával s egy konfliktus érzelmi kavarodásaival.

Más jellegű érintés az, amikor egy öreg bőrű nagymama nyugtatja kezét unokája fején.6 A komponálás mégis hasonló: függőleges felezővonal mentén osztódó kép: jobboldalt a 3–4 éves kislány egész alakja, baloldalt a nagymama belógó lábai és kézfeje. A fotónak egy nagyobb forma részlete és egy kisebb figura teljes alakja közötti kapcsolat kölcsönöz feszültséget. A kézrátétel ősi, szimbolikus gesztusa kapcsolja itt egybe a két részt, a két generációt. A bal-fentről jobb felé húzódó lépcső átlója és a két figura lábainak vonalai, a nagymama szoknyájának fentről befutó csíkjai erős dinamizmust teremtenek. Sötét, távlattalan a háttér, hasonlóképpen homályos, piszkos-szürke az átlós horizont alatti padló, s ettől még domborúbbá és hangsúlyosabbá válik testiségében is a két alak. A színek, foltok kontrasztjai mellett itt a két létállapot is előtérbe kerül: a gyermek- és az öregkor. Az idős Virginia összehúzott térdeire hajtott szoknyájának felesel a kislány felgyűrődött szoknyás testhelyzete. Hosszúra növesztett körmök, papucsba dagadt lábfej, foltos bőr – ehhez az ismerős testhez simul finom ívű arcával, lágy fürtjeivel, hibátlan és tiszta bőrével a kicsi lány. Valójában róla szól ez a fénykép, az ő semmibe révedő tekintetének háttere ez a jelenet. A gyermeknek az a biztonsága ez, amikor szemérem nélkül nyújtja el szoknyás combjait, pózolás nélkül befele figyel – s ha nem is befele, de semmiképp nem arra a világra, amelyben a nagymama és a fényképező anya van. Ám jelenlétük, érintésük és tekintetük nélkül talán nem jöhetne létre ilyen pillanat.

Immediate Feminine
Szőke-kócos tizenéves lány, fehér-fodros kivágott ruhácskában.7 Jobb kezét úgy tartja át a még nem domboruló melle alatt, hogy éppen megvillanjon behajló csuklóján az óralap. Nőies eleganciával csippenti másik kezének három ujja közé a Cigarettát. Háta erősen ível, karjára árnyékot fest egy finom izom. Kreolos testének kontúrt rajzol a tisztafehér ruha, a színesen világos haj – s ezekhez társul a háttérből fontoskodón kivillanó vékony cigaretta. Lolita-hatás. Csakhogy ez játék-cigaretta, s a felvett testtartás, a lebiggyesztett, komolykodó ajkak, a kihívó direkt-tekintet: póz. Pillanatnyi kitérő, kipillantás egy másik játékból: Jessie két másik gyereknek fordít hátat, az ő dimenziójukból lép ki egy (feltevésem szerint) ironikus gesztus erejéig – a néző épp ezt a maszk-pillanatot látja. A lány van fókuszban, de mi azt is látjuk, minek fordít hátat – s ezzel együtt látjuk, hogy nemcsak ő van a képben, hanem a bal átló mentén hozzátartozik még egy gólyalábas, fehér inges figura, és egy másik lánygyerek, ráncos derekú kötényruhában, csípőre tett kezekkel. Mozgás, történés van tehát a háttérben. Ezt erősti a rövidülésben a horizontig futó életlen út-folt is. Az út azonban egy sokkal egységesebb, fekete tömegbe szalad bele. Nincsenek árnyékok és árnyalatok, nincs mélység, csak vak felület. A jobb felső sarok bevillanó, puha vonalú ellenpont-foltja válaszol a szemben levő gólyalábas alak ruhájának fehérségére – s ezek ketten a háromszög alsó csúcsához vezetik a tekintetet vissza: mégiscsak ő a főszereplő, ez a kazalhajú leány, akinek cukorkából van a cigarettája, de úgy tartja, ahogy a nagyok csinálják.

Ez a lány már hatévesen8 úgy tud nekitámaszkodni meztelenül egy fatörzs durva kérgének, ahogy a nagyok. Vagy talán a felnőttek próbálják folyton felidézni ezt a természetességet és levetkőzni a rájuk rakódott mesterkélt gesztusokat? A fa, melyre leveles indák szaladnak fel, egy erdei ház tornácának része. Körülötte nyugodt józansággal futnak a padló deszkáinak párhuzamosai. A rövidülésben összeszűkülő vonalaknak a hátulról szerteszóródó fény ad végtelenség-érzetet. A teret a különböző mélységekben elhelyezkedő függőleges fatörzsek tagolják és tágítják. A korlátnak támasztott lécszerkezet a sorakozó napozó-székeknek a szimmetrikusa. Ezek együtt s a képből kifutó fatörzsek vertikális dimenziókban végtelenítik a különleges fény- és vonaljátéktól varázslatos teret. A székek a napfény felé fordulnak, az árnyékok mögéjük esnek. A középső fatörzs és az általa vetett árnyéksáv derékszögében áll ez a meztelen gyerek. Kezét háta mögé rejti, lábát maga előtt keresztezi, fejét kissé hátrahajtva nekinyomja a fának. Egyedül van ebben a misztikus térben. A kép mesés kompzíciójában meg is lehetne nyugodni. A feszültség ezúttal a tekinteteké: szembenéz ez a lány a kamerával, a nézővel. Az elváró, számonkérő, mégis higgadt szempár az átlók metszéspontjába sűríti a kitágított tér minden energiáját: ez vagyok, ilyen vagyok – nem akarok megfelelni, tetszeni. Ez a helyem, ezt a fát ismerem.

Immediate Family
Ugyanaz a hely, ugyanaz a tornác, ugyanazok a fatörzsek.9 Más látószög, más fényarányok. A néző kikerülhetetlenül és eltéríthetetlenül arra a legfehérebb meztelen testre figyel, amely élettelenül lóg alá egy szénatartó horogról. A kitárt deszkaajtó mélyedése keretbe foglalja a kapaszkodó, fejét hátrahajtó, saját súlya alatt megfeszülő lánytestet. E képet nézve minden előzetes tudás megbénul, és a feltűnésmentesen hintázó Jessie mozdulatlanul függő hússá lesz. Automatikus aszszociációk, arcizomfeszülős borzongás után tér csak vissza a szemlélő arra a tornácra, ahol egyébként emberek ülnek, társalognak – mit sem törődve azzal, hogy arrébb két meztelen gyerek mivel üti el az időt. A ruhát viselő felnőttek a kép két szélén ferdén kifutó vonal mentén helyezkednek el, feltűnő árnyalatok nélkül „szolgáltatják” a hátteret. Az előtérbe tolakodó, homályos fatörzs és annak távolabbi párja között, a kép-mélység közepén, legvilágosabb ecsetvonásként feszül Jessie. A képben egyetlen tekintet irányul felé: a jobboldalt ácsorgó másik, még kisebb meztelen gyereké. Minden meglepetés nélkül, közömbösen rágcsál valamit. Ez az észrevétlen megfeszülés teszi kikerülhetetlenül szimbolikussá ezt a családi fotót.

És ezek azok a momentumok, amelyeket Sally Mann immár nem tud befolyásolni. Nem állhat ott minden ártatlan (?), bámész tekintet mellett, hogy figyelmeztesse, hogyan kell nézni ezeket a sok vitát keltő fényképeket. Különös, noire-os hangulatú fotók gyerekekről – úgy, hogy közben egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a felnőtt-világról, a test valóságairól és a halál irracionalitásáról.

Jegyzetek

1 Sally Mann: Immediate Family. Phaidon 1991.
2 Virginia, Emmett, Jessie. Elérhetőség: http://www.art-forum.org/z_Mann/Ip/SM_Emmet JessieVirginia.htm
3 Sally Mann: cím nélkül. (Válasz Noelle Oxenhandler kép-értelmezésére) http://www.nerve. com/dispatches/voicebox/puberty/Mann_Answer3.asp (Megtekintve: 2008. június)
Nem mintha ezeknek a gyerekeknek el kellene rejteniük büszkeségük kis darabját anyjuk leselkedő kamerája elől. Aktív résztvevői voltak – és most is azok – a művészet létrejöttének, amely körülöttünk történt. A művészet benne van életünk minden aspektusában (...) Amikor ezeket a képeket készítettük, a gyerekek pontosan tudták, mit kell tenniük, hogy a kép hasson. Nem kényszerítettem ki belőlük ezeket a képeket – ajándékba kaptam tőlük. (a szerk.)
4 Ld. az album címe: Immediate Family.
5 Jassie Bites. Elérhetőség: http://www.art-forum.org/z_Mann/Ip/SM_JessieBites.htm
6 The Two Virginias. Elérhetőség: http://www.art-forum.org/z_Mann/Ip/SM_TheTwo Virginias_1988.htm
7 Candy Cigarette. Elérhetőség: http://www.mocp.org/collections/permanent/mann_sally.php
8 Jessie at 6. Elérhetőség: http://www.artnet.com/artwork/425404131/424705927/sally-mann-jessie-at-6.html
9 Hayhook. Elérhetőség: http://www.nerve.com/dispatches/voicebox/puberty/Mann_Answer3.asp