[2022. május]

amikor találkoztunk, poharakat hoztál

kristály, mondtad, és egyenként engedted el

mint a szájakból kiszabaduló halakat

akik félúton akadályba ütköznek

a tetőszerkezet építői felseperték az udvart

aztán gerendák mellé, a földre ültek

mint a gyászolók, akik távoli rokonnal találkoznak

az elhunyt földi porát szétszórni

de nem mondta meg, hova

a túloldalról senki sem figyel

ezt mondják egymásnak reggel, aztán este

délután kiülnek a partra

és a nádast, aztán a fákat figyelik

messziről a szél vagy a bujdosó megkülönböztethetetlen

nem veszik észre az indulást, sem az érkezést

a kitömött állatok fejét veszik le a falról először

a szeme, mondják, viasz és lakk

hogy éles maradjon az utolsó előtti másodperc is

amikor még el sem dőlt a menekülés