a szerelmesleveleket elszállítják egy nem létező fa alá temetik most pedig átkel a fürdővároson a búvár felszínre hozza az összeset itt már valaha jártam versbeszéd a lakat a legszebb szerelmes beszéd versbe szédül egy egynyári regény a tudat mélygarázsában a fogolycsere elmarad jártam már itt foglyodként szerelem
a színek ura a sínek ura is egyben kórházlátogatással telnek munkanapjai jó lenne egyszer tényleg élni és veszteg maradni egy nem létező fa alatt hogy jusson elég idő a spirálfüzetre árnyékod fényében könyörtelenül távolodik a jelen közeledőedénye itt már valaha jártam szerelem
lassan összeáll ez a szerelmes verstöredék a törékeny levegő széttárja kezét a szerelmesleveleket lelakatolták a szerelemlakatokat a hídról levágták szimfonikus költeménnyé szelídülnek szakadásaim jó lenne egyszer beleszédülni a versbe egy nem létező szerelem idején a toronyból jövet szerettem itt már valaha a várakozást
szerettem elüldögélni hosszasan a nem létező vasúti hídon a fa alatt
