Az allé végén csend honol. Arcodhoz érnek száraz ágak. Ahogy haladsz levél s a por körözve fölrepül utánad.
Hová tartasz? Honnét jöttél? Ha eltérsz, vajon merre térj el? Mögötted szintén összeér az út, ha néha visszanézel. Ne félj, ha baljós szürkület fáradt szemedre fátylát bontja. Egy féltenyérnyi égszelet az ág hegyén a cél kolompja.
Noha a vég most idegen, és magadra hagy az utadon, fészket rak tán a szíveden, ha megérkeztél, a nyugalom.
