ha a fogak már csak jégcsapok tanuld ki jól a télszagot fogj kezet ha fogvacog ha a fogak már csak jégcsapok és nem csepeg és nem csepeg szurokszemed a föld felett ápold minden körmödet ne félj nagyon nem jöhet ma már se szó se hallgatás se térdig érő napszakok szíved halott lódarázs ha a fogak már csak jégcsapok s a kétkedés is partra dob és a láz aláz aláz nem tegez de nem magáz csak szivárog mint a gáz melled átsírt éjszakák és a hajnal a hasad köldököd pehelysikoly de hűségesen hallgat rád simogatnod nem szabad mert akkor beléd szeret elaltat mégis égve hagy letépi mind a két kezed hát ápold minden körmödet mindig felismerjenek s ha elrabolna télfogat és tüdőd is elrohad leheleted párnaköd de átsikoltja köldököd élvezet hogy így vezet de rejtsd el mind a két kezed mert már jégig ér a szmog s a fogak már csak jégcsapok lépteid kimérheted ne félj ez csak vérre megy de mégse félj de mégse félj mert a véred hófehér köldököd beléd szeret nyelved hegyén gleccserek keress fagyálló mondatot ha a fogak már csak jégcsapok
