[2013. június]

---

„Ó szép magyar fejek, ti drága régik”,
megüt a sor, olvasva Kosztolányit.
És folytatom tovább... A névsor nyitva,
mint szárnya volt és nedves még a tinta
a paksi csárda nagy vendég-könyvében
a „Paks vobis”, ahogyan Zsoli írta
s tollát nyújtva Weöresnek adta...
A sámán halzsíros papírra
írta tovább és mint a márvány
csukazsíron fénylett szivárvány,
Dunánk vízét hagyva a nagy viza
fölénk úszott... Mint részeg, zöld Tejút
ránk fénylett pikkelyes hasa...
És Enyed, Csönge közt mocsárba, porba
versek villogtak föl a magyarokra...