Szegény lettem, ördögnél szegényebb.
Ő lelket árul, de én mit tegyek,
Még a kutyámból sem lesz soha véreb,
Az udvarom szűk, ahol ténfereg,
Néha hallom, az égersoron túl
Valaki jár az almáskertekben,
A hold világít haszontalanul,
Díszes címke lyukas képkereten.
Hát álmodom hozzá a panorámát,
Mire jön a vértfakasztó hajnal,
Függőkertet, mint minden tavasszal,
S ehelyett, hol csupaszcsiga mászkál,
Ezüstjében megcsodálom majd,
Hogy mire képes itt az akarat.