[Látó, 2006. február] 

Föltehetőleg Antoninus Pius korából, Krisztus után 139-ből

„Damón köszönti Rhoikoszt,        társát és hű barátját!
Hová tűntél, te kedves?        A tegnap éjjel ismét
Hórosz-Ré templománál        rád vártam én hiába…
Remélem, holnap eljössz        Hórosz-Ré templomához.
A parton várlak újra,        ha fönt ég már a Szóthisz!
Adj hírt, ha még szeretsz, jöjj!        Három hét óta várlak."

Fölösleges, csak elszórt,        véletlen hulladék ez
a föld alatt kiszikkadt,        antik szeméthalomból.
Fogalmazvány talán egy        el sem küldött levélhez,
csak semmi piszkozat, bár        hátoldalán fohásszal:

„Időtlen, titkos istenek,        Ré, Héliosz, Titanus,
Hermész, Thot, Nephthüsz, Ízisz,        Ozirisz, Jahve, Abraszax,
te Jézus Krisztus Isten,        Apollón, Hórosz, Mandulisz,
te kígyós Héliórosz,        Szarapisz, Bész, Anubisz –
adjátok vissza Rhoikoszt,        testem s lelkem szerelmét,
ki elhagyott Mürónért,        s öngyötrő szégyenében
magát a vízbe ölte…        Kigyúlt az égi Szóthisz –
hagyjátok megszületni,        hagyjátok visszatérni
hozzám, Damónhoz, árnyát,        mindenhatók, ti daimónok,
nagy istenek Khronosszal!        S te végtelen, csodás Aión –
engedd csókolnom ajkait        még egyszer, s mindörökre!"

(1916. december)