Aminek részese voltam nélküled,

nem veszem észre.

Ismertem, mi a legjobb

része a hajnalnak, a kitűnő

szöget, az arcfestéket, a blende

segítségét, amitől éles leszel.

A fényképen mindenhol ugyanannyi

az idő.

Elmozdult körülöttünk

a tér, és eltávozott belőle

a jelen. A fotó egyszerre látott

mindent, vastag jégen álltál, mögötted

hófajd, aláereszkedtek a fehér

ejtőernyők. Deres a kabátod.

S a tekinteted körberajzolta

azt, aki figyelt téged.

Engem, aki

arcodra tekint. A nézőpontomat.