A puha fényfolt a levél fonákján

a szitáló délutáni napban,

a fűcsomók és a nedves göröngyök

és a nyári ludak V-alakban,

a tüzes sávokra szakadozott

felhők naplementekor, a poszáta

fészke fölött összeboruló nádas,

a zsombéksás vízbe hajló szára,

a hegyoldalban kanyargó ösvény és

az ösvény szélén heverő csontok,

a csillagködök és a törékeny rend,

amit egy drótkerítés megbontott,

a hirtelen ránk zuhanó sötétség

és a fák közt lopakodó kétely,

hogy szebben fogunk-e nyelveken szólni,

mint kiszáradt földre írni vérrel –