[2013. október]
– Már megint kezded?
– Méghogy én?! Hát nem te hozakodtál elő azzal, hogy a múlt rendszerben jobb volt?!
– Még szép, hogy jobb volt. Százszor különbül éltünk, mint most ebben az agyonreklámozott, fogyasztói társadalomban. Akkor mindenre volt pénzünk.
– Mert a szocializmus idején jóformán semmihez sem lehetett hozzájutni, te barom. Bezzeg most roskadoznak az üzletek polcai a változatos árukészletek súlya alatt. S a kispénzűek sem panaszkodhatnak, ott van nekik az a rengeteg akciós ajánlat.
– Hát persze! Amikor már lejárt az áruk szavatossági ideje. Mondd csak, hogy tudsz bedőlni ezeknek az ócska kapitalista trükköknek?! Rossz rágondolni is, hogy milyen hiszékeny vagy.
– Te csak hallgass! Pont te merészelsz engem hiszékenységgel vádolni?! Te, aki évtizedeken át bevetted a kommunista propaganda maszlagját. Még most is magam előtt látom, milyen megdicsőült képpel ültél a pártgyűléseken.
– Na, ne mondd! Te meg mi a fészkes fekete fenét kerestél a szélsőjobboldali rendezvényeken?! Még most is a fülemben csengenek az általad üvöltözött ordas eszmék. Hogy merészelsz te engem erkölcsi tartásból kioktatni?!
– Mert volt képed ránk hozni a Vörös Hadsereget, te áruló!
– Te meg a németekkel szövetkeztél azelőtt, te szemét!
– Te nevezel engem szemétnek?! Te, aki ahelyett, hogy kitartottál volna a végsőkig Kossuth apánk mellett, gyáván kiegyeztél az ellenséggel?! Igazán nemes hazafias cselekedet volt ez a részedről, mondhatom.
– Van pofád ezzel előhozakodni?! Te, aki a labancok oldalán harcoltál a kurucok ellen! Te, aki nem a szívére, hanem a zsebére hallgatott, és galád módon elárulta Rákóczi szabadságharcát!
– Te meg, ha nem csal az emlékezetem, behódoltál az oszmánoknak. Ahelyett, hogy karddal a kezedben a végsőkig védted volna a végvárakat, a török elöljárók talpát nyalogattad buzgón, hogy a hódítók más testrészeit ne is említsem…
– Te beszélsz nekem hűtlenségről?! Nézz már őszintén magadba, pitiáner köpönyegforgató! Akkor is így gondolkodtál, amikor elárultad az ősi hitünket?! Pedig égre-földre esküdöztél, amikor Árpád vezérrel a Kárpát-medencébe érkeztünk, hogy így az ősi vallás, úgy az ősi vallás…
– Nahát, ez azért már mégiscsak sok! Bármennyire is aljas vagy, nem néztem volna ki belőled, hogy ezzel a régi történettel hozakodsz elő. Te papolsz nekem hitről, te, aki örök életedben ateista voltál?! Na várj csak, aljas gazember, kitekerem a nyakad!!!
– Gyere, ha mersz, te sunyi fráter, hadd vágjalak agyon!!!
– Az Isten szerelmére, hagyjátok már abba ezt a süket dumát, fiúk! Különben…
– Mi az, hogy különben, öcsi?! Egyáltalán, hogy mersz te beleszólni a bátyáid vitájába?!
– Tök igazad van, tesó. Hova jutna a világ, ha egy ilyen kis senkiházi pöcs, mint a mi drágalátos öcsikénk, elkezdene parancsolgatni? Ennél vérlázítóbb magatartást én még nem pipáltam életemben. Hallod?! Ne fenyegess minket, te vakarék! Mi az, hogy különben?!
– Különben a főorvos úr megint teletöm nyugtatókkal. Vagy a hideg vizes zuhany alá állít. S annak én, a gazdánk józan énje is megiszom a levét.
