Négy éve nem jártam uszodában.

Az öltöző résnyire nyitott ajtaja,

klórszag árad.

Hiányzik valami a faliújságról.

Eltűnt az

akut mieloid leukémiában tíz éve elhunyt

hatodikos T. képe,

eltűnt a cetli is, az Örökké hiányzol!

Környezete lassan elfelejti

T.-t,

mint T. gyermeki csontjai

a húst.

Szüzességem elvesztése.

Szegény T. még meztelen nőt sem látott,

és nem is élvezett bele senkibe.

Ballagna a vén diák tovább, tovább,

ha nem vitte volna el a rák, a rák!

Első interakcióm T.-vel

egy családi napon volt.

Megdicsérte

idegenbeli reálos mezem,

én meg

leszaroztam

a sárga karikás BVB 09-es gatyáját.

Nem értettem,

miért kezdtem el

a Dortmundnak szurkolni.

Freud szerint

a poszt-bl döntős depresszió

is ehhez a naphoz köthető.

Vízihoki előtt,

a napköziben általában fociztunk.

Ő volt a magas,

labdazsonglőr középpályás,

én a dagadt, látássérült kapus.

Kivédtem az utolsó lövését.