KolozsvárLátó - 2012. március

---

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
    a régi hold.
 
Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
    „Nem ismerem..."
 
Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
    nem ismerős.
 
Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: „Idegen..."
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
    az idegem:

Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! – Ahasvér,
    gyerünk tovább!