Azt mondják, ha beszélgetsz a növényeiddel, azok jobban fejlődnek. Van benne némi igazság. Kora tavasztól késő őszig, a reggeli kávém színtere a terasz. Két éve fedett a teraszunk, nyitott nyári konyhával. A terasz melletti virágoskert mérete két négyzetméter. Évek óta mint autodidakta kertészlány kísérletezek az egész évi virágoztatással.

Ragaszkodok a magas ágyáshoz és a gyógynövényekhez is. Valami füvesasszony biztosan volt a felmenőim között. Menta, citromfű, rozmaring, levendula, kakukkfű, oregánó, bazsalikom, borsika, zeller, petrezselyem és metélőhagyma. Keverek belőlük gyógyító tinktúrát, főzök teát, illatos limonádét. Nálam nem készül étel friss zöldfűszer nélkül. 

Nyári reggeleken csak leszakítok egyet a nap érlelte paradicsomból, és ott helyben elfogyasztom. A gyümölcs zamata csordul ki először a számban, míg rágom. Ha ahhoz van gusztusom, oregánót, bazsalikomot vagy petrezselymet rágcsálok mellé. 

Élvezem a reggeli madárcsicsergéssel átitatott, gyógynövényillatú levegőt. Szívesen locsolok. A szalmával takart gyökerek mellé csorgatom a vizet.

Paradicsomjaim koktélok nagyrészt, de kísérletezek érdekesebb fajtákkal is. Idén pár paprikatő is a földbe került. Hihetetlenül jó dolog ez a saját termés. Van ám újdonság is, a tojásgyümölcs. Nevezhetjük vinetének vagy akár padlizsánnak is.

Reggelente már nemcsak beszélgetek a növényeimmel, de megsimogatom őket. És élvezem, hogy még órákon át, több kézmosás után is kezeimen érzem a termények illatát.

Ezen a napfényes szeptemberi napon én vagyok a könyvklub háziasszonya. Friss limonádéval várom a társaságot. Levendula, citrom, menta egyik üvegben. Narancs, rozmaring a másikban. És jégkocka! A felkarikázott déliek az apró zöldekkel gyönyörűen mutatnak.

Bár a terasz kellemesen árnyékos, azért rásegítek némi locsolással. Folyamatosan vizesen tartom a köveket.

Tudom, hogy harapnivalóval is készülnöm kell. Ráadásul erdélyi ízeket várnak tőlem. A padlizsán lesz a főszereplő. Együtt kóstoljuk meg az idei termést. Hét gyönyörű, sötétlila példány sorakozik a kosaramban.

Lemosom őket a csap alatt. Egy tepsi aljára sütőpapírt terítek. Egy nyers hámozott padlizsánt vékony körökre szeletelek. Ez lesz az alap. Hintek rá friss oregánót, bazsalikommal. Olivabogyó és félbevágott koktélparadicsom nemzeti színbe öltözteti a tepsimet. Parmezánsajttal beterítem, és 180 fokon 10 perc alatt készre sütöm. Száll majd az ínycsiklandozó illat a levegőben. Ez az az étel, ami látványnak sem utolsó. Aztán lángot, azaz nyílt tüzet kovácsolok. A rács alatt a láng már nyaldossa is a három méretes gyümölcs lila kabátját. Szenesre égetem a lila bőrt. Egészen feketére.

Forrón, a kezem hideg vízbe mártogatva, lehámozom héjukat. Fára fektetem, a szárukat levágom, és egyik oldalt felpolcolom, hogy a keserű lé könnyen távozzon a padlizsánból. Érett gyümölcsnél gyönyörű fehér a magvas belső. Az illatuk fantasztikus. A gondolatom szárnyal. Hogyan is készítsem el? Nagymamám a reszelt hagymát, olajon párolva, édesanyám majonézzel, anyósom foghagymával ízesíti a krémet. Én ma natúr leszek. Úgy tanultam a felmenőktől, hogy fakéssel nyúlunk a padlizsánhoz, így marad a húsa fehér. A fektetett zöldségeket vízszintbe helyezem, majd csárdást jár a fakés az alapanyagon.

Aprólékosan ropja táncát. Én élvezem a hangot, verem a taktust, hol moderáltan, hol élesen sietősen. Üveg- vagy porcelántálba húzom a masszát. Fél deci olajjal habosra keverem, sóval, borssal és kevés citromlével ízesítem. A tengeri só és frissen őrölt bors ízt ad neki. Pirítóssal az igazi. Emeletes a sütőm, így míg felül a parmezános zöldség sül, alul a szeletelt veknisereg sorakozik fel, tepsire halmozva. Nyelek egyet, pedig még hol van az illat. A krém a hűtőbe kerül. 

A kosaramból kipakolom a megmaradt padlizsánt, csak úgy háttérként a piros és zöld paradicsom, paprika mellé. Figyelek ám az autentikus tálalásra. Svédasztal lesz itt oldalt a hűvösben, az asztalon a könyveké marad a főszerep. 

Tervem szerint, ahogy hangulatba kerül az olvasói egylet, a mai alkalomra tartogatott Pinot Grigiót is felkínálom. Hűvösen gyöngyözik majd a poharakban a nedű, és csak élvezzük a kora őszi fenséges ízeket.

Szinte látom, ahogy Vera érkezik elsőnek, a szilvás keverttel egyensúlyozva. Mari, a szőlőfürtökkel teli kosarat cipeli az autója csomagtartójából. Réka almát és barackot hoz. Emese tuti, hogy pitét és az új könyvet szervírozza. Rita utolsónak esik be a tárgyalásról, kiskosztümben, kávéval és pezsgőborral. És a szextett ülése újra komplett.

Ez az ősz most az elmúlásról lebbent fátylat, kedvem szegve hosszú órákon át. Gyöngyházfényű rúzsom kenem ajkaimra, ránézek a rózsaszínű ruhámra, amelyet kizárólag a felfedés megkönnyítésére vettem fel. Nem akarok titkokat, se sajnálatot, de a biztatás most igazán jólesne.