„Elment az első közülünk", szólalt meg Vadmalac… Komája replikázott: „Marit elfelejted." „Ja." „Már az emlékeid is megcsalnak." Vadmalac úgy képzelte el, hogy körben állnak, s még az is védi őket. Nem tud a sors csak úgy kilőni egyet közülük. Nézte a fagyos tájat, megborzongott. „Na de ugye, hogy tudott…" „Ezek szerint belülről." Úgy látta, kör helyett egyenes sorban állnak. És a karjuk emelik.
