[Látó, 2009. október]

Különösképp ha Október szele
Bünteti fagyos ujjakkal hajam,
S a nap sodrában járva tűzmezőn
Árnyék-rákot vetek a föld fele,
Tenger partján, hol madárraj rikolt
S holló köhög a tél karói közt,
Ont szótag-vért, kit ily beszéd riaszt,
Dolgos szivem és aszal őszi szót.

Szavak tornyának foglya, látom én
A láthatáron, hogy fut mint a fák
Nők locska árnya, gyerekek sorát
Csillagot sújtani a park füvén.
Hadd szóljak zengő bükk hangzóival,
Tölgyek nyelvén, eszmém bár szökne föl
Tüskés grófságok gyökereiből.
Hadd mondjam el, amit a víz szaval.

Páfrány mögött az ingaóra szól
Perc-szavakat s az értelmes ideg
Nyilas tárcsán repül, hajnalt dörög
S az érckakason átdereng a szél.
Hadd mondjam el, mit jövendöl a rét,
A fű jelét, hogy minden ismeret
Zúdít szemem mögé férges telet.
Hadd mondjam el a holló hét bünét.

Különösképp ha Október szele
(Hadd mondjam el az ősz bűbájait,
Wales pók-nyelvű és lármás dombjait)
Répák öklével sújt a föld fele,

Hadd törjön számra szívtelen szavam.
Puszta a szív, örvénylő vegyi-vért
Betűzve érzi jövő tébolyát.
A gyász-torkú madár, halld, hogy suhan!

Orbán Ottó fordítása