Leengeded a vödröt

Le a mellkasodba

Fent nyikorog a csiga

Úgy ereszkedik a mélybe

Jó zománcos vödör

Sokat járt a kútra el nem törik

Pedig olykor kapott a szájra

Amit sosem csukott be

Mikor már csordultig telt vízzel

De a víz mindig friss volt

Szinte jeges mintha

A föld magja nem is vörös

Nem is izzó nem is alvadó krém

Hűvös mint a közöny

Nemes mint a kékvér

Nézz le a mélybe

Ütközik a vödör 

Visszhangos fröcskölés kúszik

Az aknán a felszínre

Szembecsap hűvös szellő

Végtelen sötét néz vissza

Eltűnt a vödör megtelik

A kötéldob újra forog

Lassan hogy foszlani kezd a fonál

Lassan ahogy éberen töltött éjszaka

Nyomorgatja a testet

Aztán felér a vödör

Nehezen billegve

Ki-kicsap a színen táncoló víz

Jó hideg szinte jeges

Homlokodról verejtékcsepp indul

Igencsak nehéz volt kiásni

Körös-körül kikövezni

Kis tetőt fölé

Hogy a por a kosz a föld

Ne hulljon bele

Meríts a vödörből

Lábat mosni arcot mosni

Ha már sikerült felhúzni

Mi van a kezedben

Fekete föld

Fekete föld pihen a vödörben