ötven múltam már nem sietek leporolni fenekednek a széket nem zsonglőrködöm a tálca süteménnyel nem ugrok elsőnek mosogatni nem szabadkozom hogy így nézek ki és helyén kezelem ha szembedicsérnek nem hazudok hogy bárki boldog lehessen nem igyekszem oda ahová mind aki számít nem versengek a ház legjobb futója címért húgyért-szarért nem adom a lelkem húgyért-szarért már semmit gyakran tévedek gyakran késem fontosnak nevezett helyekről fontosnak nevezett találkozásokról gyakran érzem hogy semmit nem tudok de mivel óvakodom a túlzásoktól inkább így mondom: szinte semmit nem tudok és nem akarlak meggyőzni erről a kevésről nem mondom hogy nem vágyom a boldogságra voltam már boldog tudom mire vágyom (többre mint megfogódzni egy sörösüveg nyakában) de nem akarom hogy jó vége legyen az egésznek amíg e három dolgot nem tudom legalább mi a vég mi a jó s az egész
