Mielőtt Maria megérkezett volna, itt nem hallottak mást, csak súrlódások hangjait:

leányanyák összeszorított combjai, öklei, sós tenyerek egymáshoz dörzsölése és a misztrál állandó zúgása volt a háttérzaj.

nem érkezünk, nem érkezünk 

idő előtt odamegyünk

Azt igazán nem képzelhetjük, hogy mindez bárhol elégséges; hogy csecsemősírás nélkül, az idő és a csuklók állandó szorításában mindenki elégedett lett volna. 

súlyos lepedőket gyúrj, súlyos lepedőket vasalj 

Akkor jön mindez szóba, amikor a konyhában táncolunk. Akik már elmúltak húszévesek, figyelmeztetnek: felfáztok a csempén mezítláb, fájni fog a hasatok alja, lányok, amikor szültök, meg fogjátok bánni, hogy mindig lerúgtátok a papucsot. 

idő előtt odamegyünk 

Kiszárított teknőspáncél koccan a padlón – rajta dobol, csattog, csikar az öreg lampedusai, mindenről tud, ami a szigeten Maria előtt történt. 

A nagyszájú leányanyák, mondja, azok vallottak be mindent.

megérkezünk 

megérkezünk

Palermóba megérkezünk

A barnára aszott férfi vagdos, szel, varr. Gyerekdalok ritmusára kaparász. Térdét maga alá húzva kucorog, két szó között nagyokat kortyol, hibátlan fogsorát kocogtatja. Hol sikerül rím, hol nem, senkit sem zavar. Elcsúszik meleg talpak izzadságnyomain. 

s amíg a csendet darabolják 

A hullámok vagy az álcserepes teknős éneke? Kopog a körmöm az asztalon, az ajtón, a pulton, a szárított citrushéjon, a szófán.

fehér zsinegen lóg fehér bölcső felett

narancsfasíp, cetkoponya, narancskéreg 

Töltenek neki a párás szemű húszévesek. Az egyik a szeretőjét siratja, a másik még nem akar megöregedni, a harmadik jegyben jár.

búgócsiga, sóskeksz, rojtos baba 

Francesca, Laura, Giulia

Hogy én melyik vagyok, ilyen közelről nem látszik. Töltök én is, koccan a fogunk a poharakon. 

narancsfacsatt, bőrcipőcske

hol a húgom, hol az anyám 

Francesca Laura Giulia után

Akik a konyhában csókolóznak, fel kell állniuk a székekre. Az öregre nem sandít senki, ezek a lányok jól ismerik egymást, meg az öreget is, aki lopva a padlóról rárándít nadrágok szegélyére. 

megyünk együtt

hova tűntek 

Maria előtt, ha itt szültek, nem maradt más

De: a szagokra nem emlékszik senki, s arra, hogy a leányanyák nem pakoltak vidáman. Hogy sírtak, s hogy ott nem forgatta senki a gyűrűjét idegesen a folyosón. Klórral mosták a padlót, citrus sehol, teknős sehol. Ami maradt: hasfalra izommemóriából könnyen gördülő tenyerek, még ha minden más is elfelejtődött a megilletődésben. 

kapaszkodni

Aztán mire a fájások, 

narancsfacsatt, gumiholmi

aztán, mire a fájások 

mire jösztök, megérkezek

szülni, szülni,

hová menjek?