[2014. március]



sokszor nem tudjuk miért csak jön a könny
a szemünkből akkor este anyám is sírt s én
tudtam hogy miért az a mocsok disznó így
szidta polgárernőt berúgta a lépcsőházajtót
amit apád javított meg mert zárva volt a tél
a hideg miatt berúgta s vihogva mászott be
a részeg feleségével bolydult fény vagyok
anyám csapzott haján a szomszédok mind
puhányok különösképpen a férfiak de ha ő
apád itthon lett volna akkor biztos hogy így
csak felgyúltak a villanyok a lépcsőházban
fejek jelentek meg az emeleti korlátok fölött
aztán húzódtak be anyám nyakán fodrozódó
hűvösség vagyok ölbe kapott és kirontott ki
törte be kiáltott a sötétbe a részeges disznó
polgárernő ott állt diadalmason a kapcsoló
előtt ha nem tetszik betöröm a felső ablakot
is csak rajta anyám levegőtől cserbenhagyott
hangja vagyok a drótos üveget ököllel zúzta
be visszahúzott karjából vér ömlött a betonra
anyám súlyos ölelésbe vont engem védett az

ajtóra záporozó ütések rúgások hangjától mely
mégis besuhant közénk elvérzek te büdös kurva
a lakás huzatos pályaudvarrá vált álltunk mint
vonatszélben anyám a húsvágóval én mellette
ha betöröd istenemre mondom a koponyádban
áll meg anyám félárnyékba veszteglő suhintása
vagyok aztán a ragyogó síneken befutott apám