hozzám a szavak csak szavak kinek nem fáj a szó nem fáj a kő sem de fáj a szó és fáj a kő amikor elárasztanak én patakom én tengerem én testem a forradó vérben aki belül van kívül egy elbeszélő
uram hűtlen lettünk én is te is hiú vagy szerelmes vagy megszállott hogy áldva büntetsz engem gyökérfogyasztó nyomorultat szívod a vérem hogy nyilatkozhass
mit kedvelsz pont rajtam vak vagyok és örök mint a hal körbe vannak fonva a századok jónások önmarcangolásaival mert te nem vagy verstan uram csak kérdés és interpretáció létezés fölötti vagy alatti végtelen hálója mit kedvelek pont rajtad
uram hűtlen lettünk mert a nap nem ballag és nincs is az égen nem történt semmi ninivében én pedig megszállott vagyok hogy ellenállok miközben
félig már el is tűntem benned aki a szóban és a kőben és a kiköpött epében
