[2017. november]

---

A pincében raktároztam el a hazugságokat,
mert a padlás tele volt már velük.
Anya, tudod, hogy legszívesebben veled sírtam volna
a konyhában.
Odakuporodtam volna melléd,
és addig sírtunk volna,
míg térdig nem taposunk a könnyeinkben.
De nem lehetett, mert belefulladtunk volna a bánatunkba.
Én nem engedhettem meg,
hogy te is itt hagyj.
Ha apa hazajönne,
és könnyesre nevetett szemekkel mesélné nekünk,
hogy az egész csak egy vicc volt
– egy nagyon csúnya vicc –,
akkor most nem kellene fekete ruhában várnunk a szebb
napokat.