úgy sincs hová felszállni – légüres a tér, az ég belesüllyedt a tóba; hallgasd csak: tik-tak-tik-tak, jég alatt ketyereg egy óra, innen még egészen jól kivehető a vízben oldódó idő ibolyán túli kékje. Ha kedved tartja, alá is merülhetsz, partok közé feszítheted indázó köteléked, idegeid pattanó húrjait, uszonyként használhatod szabad vegyértéked, s kellő türelemmel kivárhatod, hogy vízjel hívódjék elő homlokodon; de nem árt, ha óvatos vagy, nehogy magadba szédítsen a vadkacsák hullámgyűrűs
