Foghíjas szövegjavaslat egy előadáshoz
SZEREPLŐK (a színre lépés sorrendjében):
JENŐ
BÉLA
FUNCȚIOANRUL
KATONA
DOKI
ADMINISZTRÁTOR
PATIKUS
GYURI
1. kép
JENŐ Tegnap leestem. Vagyis megbicsaklott a lábam. A jobb térdem. Menet közben. Egyszer csak meghajlott, mintha kiment volna belőle az erő, és én megszédültem. Vagyis nem szédültem meg, hanem csak elvesztettem az egyensúlyomat.
BÉLA Akkor mégsem estél le.
JENŐ Nem. De nagyon közel álltam. Mintha üresbe léptem volna!
BÉLA Csak mert azt mondtad, hogy leestél.
JENŐ Nem! Megint nem figyelsz. Azt mondtam, hogy megbicsaklott a lábam. Menet közben.
BÉLA Oké. Rendben. Mindegy.
JENŐ Jó, hát akkor már hülye is vagyok! Így van. Nem jutnak eszembe a szavak. Ott állok a megkezdett mondat közepén, és még szerencse, ha angolul vagy románul el tudom mondani, hogy mit akarok. Mindegy. Ez már a vég.
BÉLA Így van.
JENŐ Valaki egyszer azt mondta, hogy egy bizonyos kor után vigyázni kell arra, hogy a mondatban ne legyenek se évszámok, se nevek. Nem tudom, hogy ki volt az. De volt! Most már csak ahhoz kell bátorságot gyűjtenem, hogy az utcán megálljak pisilni.
BÉLA Megint játszod a vénembert.
JENŐ Mindegy. A buszon már le merek ülni, és nem zavar, ha fiatal lányok adják át a helyüket.
BÉLA És átadják?
JENŐ Nem. Nem mindig. Hogy kell mondani? Már csak ahhoz, vagy még csak ahhoz?
BÉLA Mi?
JENŐ Te vagy a nyelvész, nem? Te javítasz ki mindig! Hogy mit mondtam, és mit nem mondtam! És mégsem figyelsz rám. A fenébe, nem figyelsz! Itt vagy mellettem, de én mintha nem is volnék! Mindegy. A bátorságról beszéltem. És majd, ha nagyon öreg leszek, végre elmondom neked, hogy nem szeretem, ha úgy kérdezel vissza, hogy: mi?
BÉLA Ma már harmadszor mondod azt, hogy mindegy.
JENŐ Nem igaz, többször mondtam, melletted mindig többször mondom, de te csak ezt a hármat jegyezted meg. Előtted is van élet, kedves BÉLA! Ez az egész nem akkor kezdődött, amikor te ide beléptél!
BÉLA Valami baj van?
JENŐ Nem, nincs semmi. Semmi baj nincs. Semmi.
BÉLA Akkor jó. Mit keresnek a zöldségek a hűtőben?
JENŐ Mi?
BÉLA Mit keresnek a zöldségek a hűtőben?
JENŐ Nem tudom. Ott vannak. Hogy ne rohadjanak meg.
BÉLA Nem jó a zöldségeket itt tartani. Mert víz van bennük, a hidegben a víz kitágul, szétfeszíti a zöldségek húsát, a rostokat, és aztán a melegben megpépesednek és ehetetlenné válnak. És akkor dobhatod el az egészet a francba, és ismét elpazaroltál egy csomó kaját.
JENŐ És ebből egy egész etióp óvoda jóllakhatott volna – mondta egykor nagyanyám. Igen, és a tejet is mindig kint hagyom, és a többi kaját is, és a villanyt sem kapcsolom le soha, és minden este olyan az egész ház, mint a Buckingham-palota koronázáskor. A fenébe! Én mindig mindent megeszek, utánam sosincs maradék!
BÉLA Így van.
JENŐ Ezért vagyok ilyen kövér.
BÉLA Így van.
JENŐ Muszáj mindig a tied legyen az utolsó szó?
BÉLA Nem. Nem muszáj.
JENŐ Na, azért!
BÉLA Az imént te is azt mondtad, hogy mi.
JENŐ Nem mondod!
BÉLA Akkor szia, Jenő!
2. kép
JENŐ Tényleg megbicsaklott a lábam. És én tényleg mindent megeszek. Ez az én bajom. képtelen vagyok otthagyni a maradékot. Teletömöm a tányérom, és addig eszem, amíg minden el nem fogy. Engem így neveltek. Az én nagyanyám még az Osztrák–Magyar Monarchiában szocializálódott. A svesztereknél. És néha tényleg nincs erő a térdemben! Megyek, és egyszer csak: nyekk. Így, ni. Mintha üresbe lépnék. És olyankor kiver a veríték. Légszomjam lesz. És halálfélelmem. És valóban felejtek. Egyszerű dolgokat. Szavakat. Embereket. És nem csak. És szeretném, ha békén hagynának. Nekem nagyon jól jött ez a karantén. Ez a bezártság… De egyedül nem megy. Sajnos nem. Lehet, hogy azért vagyok most itt. Ez egy kurva nagy ellentmondás. Az egyedüllét és az, hogy én itt állok. Szeretek itt állni. De csak itt. Ha innen kimegyünk, ott nem szeretek állni. Ott nem… És iszom. Rengeteget. Alkoholista vagyok. De szerintem az emberiség nagy része alkoholista. Legalábbis az én környezetemben. Minden nap megiszunk valamit. Nem? Hozzátartozik az életünkhöz. Másként nem tudunk lenni. Este csak egy kicsit. Aztán már éjfél is elmúlt, mire úgy döntünk, mégis ideje volna lefeküdni. A gyerekeket is itatjuk. Majd csodálkozunk, hogy ezt honnan tanulta? De akkor már késő. Akkor már elvonóra jár. Elvonóra jár… Ó, édes Istenem! Na. Mit mondjak még? Mi a fenét mondjak még? Nem akarok beszélni, és mégis fecsegek! Ti hozzátok ki belőlem! Miattatok érzem azt, hogy beszélnem kell, mert másként érdektelen vagyok, unalmas. Ki a fene akar nézni egy csak ülő embert? Ez is egy nagy ellentmondás! Most itt vagyok. De lehetnék máshol. És lehet, hogy ott is vagyok. A másholban. Szeretnék olyan könnyű lenni, mint a hidrogénatom. Mert akkor egyszerre lehetnék sok helyen. Akkor, ha akarom, hullám vagyok, ha akarom, részecske. És mindig ott lennék, ahol keresnek, és mégsem ott. Mert egyrészt iszonyatosan jól nevelt vagyok, másrészt meg képtelenség megállapítani rólam egy időben, hogy hol vagyok, és milyen sebességgel illanok el. Hát valahogy így. Egyelőre. De már nem sokáig. Nem. Nem sokáig… Ja, bocsánat. Nem a hidrogénatomról beszéltem, hanem az elektronról. Az elektron van hol itt, hol ott. Hol ebben a formában, hol meg abban. Mindent összekavarok. Mindegy. Bocsánat.
3. kép
FUNCȚIOANRUL Şi pe când doriţi s-aveţi incinerarea?
JENŐ Nu ştiu.
FUNCȚIOANRUL Adică nu pentru dumneavoastră ci pentru defunct.
JENŐ Defunct?
FUNCȚIOANRUL Da. Cel decedat.
JENŐ A!
FUNCȚIOANRUL Răposatul. Mortul. Cel trecut în neant. El trebuie incinerat, nu?
JENŐ Da, da, el!
FUNCȚIOANRUL Doar ca să ne-nţelegem…
JENŐ Sigur. Perfect. Da, mortul. Doar că nu e nici un mort.
FUNCȚIOANRUL Cum nu e? Aţi zis că vreţi să comandaţi o incinerare. Nu?
JENŐ Da.
FUNCȚIOANRUL Pentru asta aţi venit, să vă programez. Nu?
JENŐ Da.
FUNCȚIOANRUL În regulă. Şi atunci pe când să vă programez?
JENŐ Nu ştiu.
FUNCȚIOANRUL Adică nu pe dumneavoastră, ci pe cel decedat. Cel care ne-a părăsit. Mortul. Care a dat ortul popii. Cel fără de suflet. Care a murit, domnule, a crăpat! Îmi cer scuze dar nu mai ştiu cum să mă fac înţeles!
JENŐ Nu e nici o problemă. Înţeleg eu bine totul.
FUNCȚIOANRUL Da? Atunci e în ordine.
JENŐ Eu am venit doar să ştiu dacă dumneavoastră faceţi programare pentru incinerare.
FUNCȚIOANRUL Păi cum să nu facem, domnule, doar suntem un crematoriu, nu?
JENŐ Da. Asta acuma ştiu sigur.
FUNCȚIOANRUL Şi atunci când doriţi să fie incinerată persoana decedată?
JENŐ Păi asta zic că nu ştiu!
FUNCȚIOANRUL Cum nu ştiţi, domnule? Dacă doriţi o incinerare, atunci trebuie să aveţi şi un mort, nu? Undeva trebuie să aveţi un cadavru!
JENŐ Da, dar nu acum.
FUNCȚIOANRUL Bine! Atunci pe când?
JENŐ Păi asta nu ştiu…
FUNCȚIOANRUL Atunci de ce vă trebuie o incinerare?
JENŐ Pentru că nu vreau să fiu înmormântat. Eu nu vreau să ajung în pământ.
FUNCȚIOANRUL Domnule acum vă distraţi?
JENŐ Eu vreau să fiu incinerat, numai că nu ştiu când! De unde să ştiu eu asta?
FUNCȚIOANRUL Domnule, poate că eu sunt un amărât de funcţionar, un nimeni, un nenorocit, dar am şi eu mândria mea! Am şi eu problemele meu! Am şi eu necazul meu! Aşa că vă rog frumos, chiar dacă nu aveţi altceva de făcut, lăsaţi-mă în pace! Bine? La revedere!
JENŐ De ce la revedere? Cum aşa? Eu am venit aicea să-mi comand incinerarea! Pentru că vreau să fiu incinerat! Eu am venit să plătesc în avans, pentru că nu va fi nimeni care să plătească după mine! Pentru că eu nu vreau să fiu înmormântat! Eu vreau să fiu incinerat! Asta vreau, şi gata!
FUNCȚIOANRUL Domnule, dacă nu mă lăsaţi în pace, chem gardianul.
JENŐ Ce pace? Care pace? Eu am întrebat dacă incineraţi, şi dumneavoastră aţi zis că da. Atunci care e problema?
FUNCȚIOANRUL Domnul Katona!
JENŐ Aţi zis că aveţi o problemă. Ce problemă? Care e problema dumneavoastră?
FUNCȚIOANRUL Domnul Katona, vă rog!
JENŐ Eu sunt problema?
KATONA Care-i baiul?
JENŐ Că n-am murit?
FUNCȚIOANRUL Domnul a devenit…
JENŐ Sau persoana mea este o problemă?
KATONA Tanár úr?
JENŐ Asta-i baiul? Da? Că sunt ungur?
FUNCȚIOANRUL Din partea mea puteţi să fiţi şi turc! Mă doare fix în pulă! Că m-am săturat să fiu amabil cu toţi proştii din lumea asta, că dacă nu e cum vor muşchii lor, nu se opresc nici la Bruxelles. La drepturile omului! Băga-mi-aş pula în ele! Ce-mi pasă mie de eşti ungur, sau jidan sau ţigan sau poponar sau cine mama dracului oi fi? Lasă-mă dom’le să-mi fac treaba şi te las şi în pace!
JENŐ Am şi eu dreptul la un incinerare!
KATONA Tanár úr!
JENŐ O incinerare!
FUNCȚIOANRUL M-am săturat, e clar? M-am să-tu-rat! Că-n ţara asta toţi au înebunit! Ba că e homosexual, ba că vrea autonomie, ba că e legionar, ba că e intelectual, ba că suferă de holocaust, ba că a fost persecutat, ba că e de dreapta, ba că e de stânga…
JENŐ Vreau incinerare!
KATONA JENŐ!
JENŐ Mi van?
KATONA JENŐ, te vagy az?
JENŐ Én magának nem vagyok JENŐ! Kérem a panaszkönyvet! Vreau cartea pentru probleme! Acum! Imediat! Maga honnan ismer engem?
FUNCȚIOANRUL Carte cu probleme? Ce fel de carte cu probleme?
KATONA Hohoho! Vă rog, opriţi-vă! Un moment! Vă rog! Rezolv eu! Vă rog. Ezerkilencszázkilencvenhat. Temesvár. A két veronai nemes…
JENŐ Micsoda?
KATONA A két veronai nemes.
JENŐ A két veronai nemes…
KATONA A két veronai nemes. Dárdás.
JENŐ Temesvár…
KATONA Igen. Temesvár. Dárdás.
JENŐ Dárdás.
KATONA Igen. Dárdás.
JENŐ Jesszusom…
KATONA Bizony.
JENŐ Édes, jó Istenem…
4. kép
JENŐ Fogalmam se volt, hogy kivel beszélek. Pedig félórán át tartottam szóval. Felsoroltattam vele az egész szereposztást, a díszlettervezőt, a jelmeztervezőt – mindent. És az az érdekes, hogy minden másra emlékeztem, csak őrá nem.
BÉLA Van ilyen.
JENŐ Még a cipősdobozra is tökéletesen emlékeztem.
BÉLA Hagyd el, nem baj.
JENŐ Kék volt. Egy ilyen piros csíkkal az oldalán. Valami orosz termék, cirill betűkkel írta, hogy…
BÉLA A hűtőben van a káposzta, a leves meg a hús.
JENŐ Nem tudom. Mit írt? Nem tudok oroszul. Az volt a kutyája. Húzta maga után… Így, ni, egy madzaggal.
BÉLA Vasárnap este jövök vissza, addig bőven elég lesz ez a kaja.
JENŐ A cipősdobozt. Érted? A cipősdobozt! Az volt a kutya… Dárdás és az ő kék-piros cirill betűs kutyája.
BÉLA Hétfőn délelőtt bejövök.
JENŐ Nem is volt az egy rossz előadás. Te hova mész?
BÉLA A lányomhoz. Megbeszéltük. A tegnap is erről beszélgettünk.
JENŐ Tudom. Nem vagyok hülye! Én figyelek! Te nem figyelsz! Egy fél órája erről a Katona gyerekről mesélek! Ezerkilencszázkilencvenhat. Temesvár. A két veronai nemes. Cipősdoboz! Cirill betűk! Dárdás!
BÉLA Gyerek? Azóta huszonhat év telt el, JENŐ!
JENŐ Igen, BÉLA. Tudom. Huszonhat. És akkor mi van?
BÉLA Végeredményben semmi. Gyurinak most sem fogsz szólni, hogy egyedül maradsz ezen a hétvégén?
JENŐ De miért lett ez biztonsági őr?
BÉLA Szóljak én?
JENŐ Egy remek színész volt…
BÉLA Szóljak én?!
JENŐ Nem kell!
BÉLA Mégiscsak a fiad! Olykor segíthetne!
JENŐ Nem kell! Minek? El tudom látni magam!
BÉLA Aha.
JENŐ Kértem én, hogy idegyere? Kértem én, hogy elláss?
BÉLA Nem.
JENŐ Akkor mi szükségem lenne Gyurira?
BÉLA A fiad, JENŐ!
JENŐ Nem tudom elhamvasztatni magam…
5. kép
BÉLA Nem tudom, mért járok ide. Nem tudom, mért vigyázok rá. Én is szédülök. Nekem is fájnak az ízületeim. És a múltkor, amikor készítettem a bodzalevet… Folyt a víz a fazékba, és közben kiléptem a teraszra a maradék citrommal. Hogy beledobjam a komposztosvederbe. És amikor lehajoltam, arra gondoltam: Istenem, ha most agyvérzést kapok, a víz csak folyni fog, egyre csak folyni, és senki sincs, aki elzárja, és én haldokolni fogok a komposztosveder mellett, miközben görcsösen szorongatom a citrom maradékát, és lesz egy hatalmas vízszámlám. A fenébe! Mindig kihoz a sodromból! Azt hiszi, jobban tudja. Hogy meghaladt engem. De az a helyzet, hogy én már nem akarok valamilyen lenni. Mert így is, úgy is valamilyen vagyok. És az az igazság, hogy szeretem. Én szeretem ezt az embert. Elég összefüggéstelen vagyok, nem? Nem. Nem így mondják. Kontradiktorikus. Ellentmondásos. Ez az. Ez vagyok. Ellentmondásos. Ez vagyok én. Igen. Most, tudom, Gyuriról kéne beszéljek. Nem az én tisztem. Meg nem is tudom, hogy pontosan mi is történt. Nem, nem az én dolgom. Csak azt látom, hogy szenvednek. Mind a ketten szenvednek. Makacsok. Büszkék. Hülyék. De ezt nem én mondtam.
6. kép
DOKI Fogytál.
JENŐ Igen. Minden reggel szaladok. Legalább hat kilométert.
DOKI Nagyon sokat fogytál.
JENŐ Életmódot változtattam. Még élni szeretnék, doki.
DOKI Mennyi idő alatt?
JENŐ Három hónap? Nem tudom.
DOKI Csak ne vidd túlzásba.
JENŐ És képzeld, nekiálltam megcsináltatni a fogaimat. Persze sokszor azzal poénkodom, hogy arra a hátralevő kis időre minek? De az az igazság, hogy be vagyok szarva.
DOKI Mitől?
JENŐ A haláltól.
DOKI És azt hiszed, hogy el fogod kerülni?
JENŐ Kösz. Te is, mint BÉLA. Ő se vesz komolyan.
DOKI 140 a 80-nal. Ez a te korodban rendben van.
JENŐ Végeredményben én sem magamat. De az más. Én megtehetem, mert rólam van szó! De ti nem. Én tulajdonképpen nem a haláltól félek, hanem a haldoklástól. Attól, hogy fájhat. Vagy esetleg szenvedek. Csövek állnak majd ki belőlem, és magatehetetlen leszek.
DOKI Tartsd ide az ujjad! A bal gyűrűst. Azt kevesebbet használod. Félsz?
JENŐ Attól is félek, hogy képtelen leszek az ágyban elvégezni a dolgomat. Mármint úgy értem, szarni és pisilni. És akkor majd ott fekszem felpuffadva, ki leszek szolgáltatva, és csak akkor kapok bármit is, ha kérek, én pedig utálok kérni! Te, doki, hogy kezdődik az Alzheimer?
DOKI 117, osztva egy egész… Most ezzel diagnosztizáltad magad?
JENŐ Nem. Csak tudni szeretném.
DOKI Nem mondom el. Mert aztán visszahallom, hogy miben szenvedsz. 6,4. A cukrod kicsit magas.
JENŐ Oké. Akkor majd megnézem interneten. Az pontosabb diagnózist ad. Habár már az sem érdekel igazán.
DOKI Jenő, te makkegészséges vagy. Korodhoz képest. Kicsit túlsúlyos, de azért elleszel még néhány évig.
JENŐ El, de hogy?
DOKI Mit akarsz? Mind tönkremegyünk. Ez az élet rendje. Kellett nekünk hosszú élet? Hát akkor itt van, nesze! Ez az ára! Így jár az, aki nem hal meg idejében. Egyébként ott van neked Gyuri, ő majd gondodat viseli. Tessék: oxigén-szaturáció 99 százalék!
JENŐ Ja, persze.
DOKI Rég nem láttam. Most mit csinál?
JENŐ Honnan tudjam? Nem tudom. Nem hív fel, nem jön fel, nem tudom! És itt most rólam van szó, nem a fiamról!
DOKI De majd az ő problémája leszel.
JENŐ Leszek egy frászt! Ricinusolajat adnak még vény nélkül?
DOKI A pulzusod 47. De szerintem ez a szaladástól van. Mióta mondod te azt, hogy vény?
7. kép
KATONA Aztán a bátyám miatt valami jobb kereset után kellett nézni. Tudod, ő ilyen autista.
JENŐ Ja, persze. Emlékszem.
KATONA És egy ilyen otthonban van. Akkoriban ez szinte megfizethetetlen volt. Kimentem hát Írországba. Egy szállodában dolgoztam. Aztán taxisofőr voltam. Londonban. Próbálkoztam Svájcban is, szintén egy szállodában, de az nem ment. Svájc nem az én világom. Nem szeretem a németet. A franciák, tudod, Trianon, az olaszok – Doberdónál esett el a dédapám. Úgyhogy hazajöttem. Van egy kis pénzem, meg most már egy itthoni keresetből is ki tudom fizetni a bátyám kezelési díját. Nem könnyen, de ki tudom. És legalább olykor még meg is látogathatom.
JENŐ És Eszter? Vagy ne kérdezzek ilyesmit?
KATONA Jaj, nem, nem zavar. Ő kint maradt. De úgy hallottam, mostanában valamilyen színháznál próbálkozik ismét. Idehaza vagy odaát, nem tudom. Nagyon rég nem találkoztunk.
JENŐ És nem hiányzik?
KATONA Nem. Az az Eszter, akivé lett, nem.
JENŐ Nem ő, hanem a színház.
KATONA Az sem.
JENŐ Nem?
KATONA Nem. Én már nem akarok hazudni.
JENŐ Tényleg ne bontsam meg?
KATONA Én biztos nem iszom.
JENŐ Hát egyedül én sem.
KATONA Nem baj, majd elteszed valami különleges alkalomra.
JENŐ Ja. Ez biztos jó bor. De igazán nem kellett volna. Tényleg!
KATONA Csak néhány üveggel hoztak. S adtak nekünk is. De én nem iszom.
JENŐ A krematóriumban?
KATONA Á, dehogy! Most a Virág negyedi szupermarketben dolgozom.
JENŐ Igen?
KATONA Ja. Tesznek ide-oda. A cégnek mindenféle intézménnyel van szerződése, és oda küldenek, ahol épp nincs elég ember.
JENŐ Igen. Lehet, hogy igazad van… Mármint a színházat illetően. Én sem szeretek kiszolgáltatott lenni. Én sem szeretem a hazugságot. Én már nem akarok. Egyébként ti voltatok az utolsó évfolyam, amelyikkel letegeződtem.
KATONA Te sem játszol.
JENŐ Az más. Én már öreg vagyok. Én már belefáradtam.
KATONA Te, öreg?
JENŐ Igen.
KATONA Csókolom, JENŐ bácsi.
JENŐ Na, menj a francba!
8. kép
JENŐ Ha most megbontom ezt az üveg bort, akkor meg is fogom inni. És mert nem fog elmenni az eszem, meg fogok bontani egy második üveggel is. És aztán éjjel, amikor harmadszorra megyek ki pisilni, és vedelem a vizet, eldöntöm, hogy másnaptól megváltozom. És ki is bírom délig. De akkor már azon gondolkodom, hogy milyen ürüggyel bontsak meg egy sört. És igyak-e hozzá Unicumot vagy sem? Miközben tudom, hogy a májam hamarabb fog elmenni, mint az eszem. Ugye nem vagyok egyedül ezen a világon? Nem. Nem vagyok egyedül. Gyuri is iszik. Igen. Gyuri. Gyuri, a fiam. Igen. Én annak idején, amikor ennyi idős voltam, mint ez a Katona gyerek, mindig arról képzelegtem, hogy el fogok tűnni, nyomtalanul, és legjobb esetben egy beazonosítatlan hulla leszek a bogáti erdőben. Az egy hatalmas erdő ott Kőhalom és Mogyorós között. Németül, azt hiszem, Nussbach… Vagy megölök valakit, egy tök idegen alakot, és ott hagyom az erdő mélyén, hadd falják fel a vadak. Azt mondják, az ember nem felelős a gondolataiért, de azért már igen, hogy elhiszi-e őket vagy sem? Mi ketten Gyurival, azt hiszem, egy nagyon normális apa–fiú kapcsolatban élünk. Ennyi.
9. kép
JENŐ Ma a bal bokám hagyott cserben. Ráadásul szaladás közben. A nyolcadik kilométer után.
BÉLA Hagyd abba, ha nem bírod. Hova mind rohansz?
JENŐ Tökéletesen bírom! És az egészségemről van szó.
BÉLA Akkor meg ne igyál annyit.
JENŐ Nem iszom.
BÉLA Ja.
JENŐ Ez most neked jólesik?
BÉLA Nem.
JENŐ Mért jársz ide? Szerelmes vagy belém? Voltál valamikor? Turnékon mindig egy szobában voltunk. Egyszer egy franciaágyas szobát kaptunk. Az elég furcsa volt. Neked soha nem fordult meg a fejedben? Te, BÉLA! Neked hogyhogy van egy lányod?
BÉLA Neked is van egy fiad.
JENŐ Igen, de én a nőket szeretem!
BÉLA Azon az éjszakán én is.
JENŐ Ja. Azért van az a piamennyiség, ami után az ember nem tudja… Vajon most mit gondolnak rólunk? A többiek. Az emberek. Akik esetleg látnak minket.
BÉLA Nem tudom, hogy mi zajlik az emberek fejében. Nem tudom, hogy mire gondolnak. Csak feltételezések között élek. De az is igaz, hogy ha én egy színdarab volnék, fogalmam sem lenne, hogy én miről szólnék.
JENŐ Ha én darab volnék, mindig nyitva állnék; akármilyen térben: színházasdit járnék… Ez nem jó. Ez egy nagy marhaság.
BÉLA Kérdezd meg tőlük. A többiektől. Az emberektől. Azoktól, akik néznek téged.
JENŐ Téged is néznek.
BÉLA Így igaz. Csakhogy engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam.
JENŐ Nem?
BÉLA Félsz?
JENŐ Nem. Igen. Nem. Nem szeretem a provokációt. Az erőltetett interakciót. Mindenki maradjon meg a maga szerepe szerint. Nem szeretem a nyilvánosságot.
BÉLA Miközben az egész életünk a nyilvánosság előtt zajlott…
JENŐ Ja. Felismertek az utcán.
BÉLA Az üzletekben.
JENŐ A taxiban.
BÉLA Az orvosnál…
JENŐ Művész úr, az éjjel láttam az éjcsbíón…
BÉLA Nem is tudom, volt nekünk magánéletünk?
JENŐ Nem kérdem meg, BÉLA, mert félek tőlük.
10. kép
BÉLA Mit szeretnének megtudni? Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánt velem a sors. Mért velem történik mindez? Aztán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. És hogy a szeretetre mindenkinek ugyanúgy szüksége van. Persze, akik többen vannak, mindig elítélik azt, aki más. Mindegy, miben: egyszerűen – más. Mintha félnének tőle. És akik többen vannak, azt hiszik, hogy az, aki kisebbségben van, az valójában kevesebb is. Persze, az is igaz, hogy ami innen nézve többség, az máshonnan szemlélve kisebbség. Ez meg is nyugtathatna. Attól függ, hogy melyik oldalon áll az ember… De én mindig ezen az oldalon vagyok. Lehet, hogy én is megöregedtem? Lehet. De a fejemben még mindig tizennyolc. Csakhogy az a tizennyolc negyven és egynéhány évvel ezelőtt volt. Mindenesetre túléltem apámat! És nagyapámat. Anyai nagyapámat. És ha megérem a hetvenet, én leszek az első férfi a családunkban, akinek ez sikerült! És ez nem semmi! És az én célom a nyolcvanhét… What a target!
11. kép
JENŐ És csak itt ülsz egész nap, és nem csinálsz semmit?
KATONA Pontosan. Én most ezt akarom csinálni.
JENŐ Micsoda merészség! Irigyellek. Lehet, hogy nekem is erre lenne szükségem. Csak úgy nézni ki a fejemből. Csakhogy túlságosan is nagy bennem a kötelességérzet. Egyfolytában tennem kell valamit. Úgy érzem, nem érdemlem meg az életet, ha nem vagyok hasznos. Ugyanakkor meg várom a nyugdíjat. És fogadkozom, hogy egy perccel sem maradok tovább. Amint lehet, elmentem. De mihez fogok akkor kezdeni?
KATONA Utazni fogsz.
JENŐ Miből?
KATONA Teszel-veszel a kertben.
JENŐ Írni szeretnék.
KATONA Akkor írni fogsz. És neveled majd az unokákat.
JENŐ Igen. Az unokákat. Kéne egy valamilyen otthon.
KATONA Hát nincs lakásod?
JENŐ Ja, nem olyan, hanem olyan otthon-otthon. Mint amilyenben a bátyád van.
KATONA Be akarsz költözi egy ilyen elfekvőbe?
JENŐ Ja, nem én! Hanem a barátom, BÉLA. Emlékszel rá, nem?
KATONA A partnered?
BÉLA Mármint a színpadi… Igen.
KATONA Hát hogyne emlékeznék! Milyen fantasztikusak voltatok a Napsugár fiúkban!
JENŐ Hát igen. De ő most már teljesen lerobbant.
KATONA Nem mondod!
JENŐ De. Sajnos. És nincs senkije. Én még vigyázok rá, amíg tudok, de hát az én erőm is véges…
KATONA De hiszen a múlt héten láttam, itt vásárolt, és nagyon jól nézett ki.
JENŐ Fizikailag még tartja magát valamennyire, de az agya. Az kezd elmenni. Demencia.
KATONA Ó, Istenem!
JENŐ Igen. Nos, neki kéne valami ilyesmi… Nem tudom. Mint ahol a bátyád van.
KATONA A Mária projekt?
JENŐ Az.
KATONA Hát igen. Végül is jól ismerem az adminisztrátort. Beszélhetek vele.
JENŐ Mária projekt?
KATONA Igen. Mária projekt.
JENŐ Ez a neve?
KATONA Igen. Ez a neve.
JENŐ De oda nem csak betegeket vesznek fel?
KATONA Nem. Ez egy öregotthon. De bevesznek betegeket is.
12. kép
DOKI Az eredményeid rendben vannak. Talán a májad kissé. De nem veszélyes. Még így is bőven belefér néhány év. Mennyit iszol?
JENŐ Tudom, hogy függő vagyok. Alkoholista. Ha ezt akartad hallani.
DOKI Nem ezt akartam. Hanem azt, hogy mennyit iszol?
JENŐ Persze, senki sem tart annak. Béla is, csak ha mérges, vágja a fejemhez. Változik. Eleget.
DOKI És Gyuri? Ő mit szól ehhez?
JENŐ Szerintem Gyuri is alkoholista. Mindannyian azok vagyunk. Jó nevelés, mi? Családi minta. Példakép! Le se szar. Egyébként egy kollégád azt mondta, hogy nekem ideje lenne már meghalni.
DOKI Micsoda?
JENŐ Bizony. A te kollégád.
DOKI Miféle kollégám?
JENŐ Csebutikin. A három nővérben. Hogy mit akar egy hatvankét éves ember? Egy hatvankét éves embernek meg kell már halni.
DOKI Az a Sirályban van.
JENŐ Csebutikin A három nővérben van! Nekem zörögsz papírzacskó?
DOKI Ő lehet, hogy ott van, de ez a Dorn szövege a Sirályból.
JENŐ Ennyire fontos ez? Az a lényeg, hogy én még messze nem vagyok hatvankettő!
DOKI De meg akarsz halni.
JENŐ Lehet, hogy meg akarok halni. Egyébként szaglás elvesztése, székrekedés, görnyedt testtartás, remegés, álmatlanság… Tudom ám a tüneteket!
13. kép
BÉLA Hogyhogy idejöttél?
JENŐ Két napja nem láttalak, és nem válaszoltál a hívásomra.
BÉLA Nem akartam felkelni.
JENŐ Nem akartál vagy nem tudtál?
BÉLA Most minden rendben.
JENŐ Ne vásároljak be neked?
BÉLA Van minden, köszönöm. A lányom ellátott.
JENŐ Ja. Ma reggel észrevettem, hogy tulajdonképp nem is a bokám bicsaklott meg, hanem az Achilles-inam kezdett el sajogni. Kezd szétesni a testem.
BÉLA Te most miattam jöttél, vagy azért, hogy elmondd nekem a nyavalyádat?
JENŐ Két napja nem láttalak.
BÉLA Összegyűlt a szennyes?
JENŐ Nem, nincs ebédem.
BÉLA Igazán elmehetnél egyszer a pindzsétávába is.
JENŐ Nem azért mondtam. Van mit egyek. Főzni is tudok. Csak te mind kezdted a szennyessel. Hülye vagyok, hogy feljöttem.
BÉLA Az vagy. Főleg, ha meg is sértődsz!
JENŐ Nem sértődtem meg.
BÉLA Túl hamar sértődsz meg. Az a bajod.
JENŐ Ezerszer eldöntöm, hogy nem fogok válaszolni, és mégis csapdába esem. Ó, bár halnék meg!
BÉLA Most hova rohansz? Mindig elrohansz. Megsértődsz, és elrohansz. Veled nem lehet beszélni!
JENŐ Nem rohanok el! Tessék, itt vagyok! Költözz belém!
BÉLA JENŐ, kezdesz megvénülni.
JENŐ Ma valami hülyeséget álmodhattam. Arra ébredtem, hogy hiányzik Gyuri. Pedig nem vele álmodtam. Erre határozottan emlékszem.
BÉLA Hívd fel telefonon!
JENŐ Jó. Majd felhívom.
BÉLA Nem fogod felhívni.
JENŐ De. Fel fogom.
BÉLA Ígérd meg.
JENŐ Megígérem.
BÉLA Egyedül vagy?
JENŐ Hogy volnék egyedül? Szinte naponta látlak.
BÉLA Az még nem jelent semmit.
JENŐ Most csak gondolkodom.
14. kép
ADMINISZTRÁTOR Ezt most ne vegye rossz néven, de azt ajánlom, hogy ne várjon túl sokáig. Ha ürül hely, azt azonnal el kell foglalni. Mert én nem tarthatom fenn. Senki nem tarthatja fenn. És többször is érdeklődjön, mert sok a kérvényező. Sajnos kevés az öregotthon, és az igénylők száma egyre csak nő. Néhány év, és többen lesznek az öregotthonokban, mint kinn az utcán. Mi most magát elsőbbségben részesítjük, mert Katona úr beajánlotta magát, és ugye az ő nagyapja rengeteg sok jót tett az alapítvánnyal. De mi ezt nem szoktuk. És nincs arra garancia, hogy nem felejtünk. Sok minden megtörténik, sok a gond, és ki tudja, ürül egy hely, és hirtelen valaki másnak adjuk. Szóval kellemetlen, na. És nagyon hosszú a várakozási lista… Ezért mondom, hogy érdeklődjön.
JENŐ Rendben, köszönöm. Ne adjam meg a telefonszámomat?
ADMINISZTRÁTOR Nem, nem szükséges. Mondom, annyi minden van a fejünkön, nem biztos, hogy eszünkbe jut. Inkább maga érdeklődjön.
JENŐ Rendben. És mennyit kell fizetni?
ADMINISZTRÁTOR Kétezer-nyolcszázat. Havonta. Nem kell pelenkázni, ugye?
JENŐ Nem, dehogy. Még ellátja magát. Kimegy a vécére, felöltözik, eszik a hűtőből. De az is lehet, hogy csak belefáradt.
ADMINISZTRÁTOR Akkor kétezer-nyolcszáz. Azoknak, akik ki tudnak menni a kapun, és még vissza is találnak ide, ennyi. Nagyok a költségek.
JENŐ És a gyógyszerelése?
ADMINISZTRÁTOR Azt az orvossal kell megbeszélni.
JENŐ Már megbeszéltem. De nem tudom, hogy hogyan legyen? Mert ugye, ha mégis felír neki egy csomó gyógyszert a neurológus, a pszichiáter, a szívgyógyász, akkor azokat itt ki fogja beszerezni?
ADMINISZTRÁTOR Nem tudom. Ezeket mind Barazsuly doktor úrral kell megbeszélni.
JENŐ Ő kicsoda?
ADMINISZTRÁTOR Ő az orvos. A mi orvosunk. Azt mondta, beszélt vele.
JENŐ Nem tudtam, hogy vele kell. Én az illető családi orvosával beszéltem.
ADMINISZTRÁTOR Nem, minden ilyesmit vele kell megbeszélni. Ha kimegy az irodából, srégen szembe jobbra. Doktor Barazsuly. Barazsuly Emil. Ne ijedjen meg, ha ideges, túl sok van a fején, és ezért olyan türelmetlennek látszik. De vajból van a szíve. Nos, én ezt az egészet csak azért mondtam el, hogy fel legyen készülve. Mert tényleg nem tudom, hogy mikor lesz üresedés. Van olyan, hogy két, három hónapig nem hal meg senki. Máskor meg hetente négyen, öten. Most is van két haldoklónk, és már három hete húzzák. De nem tudom. Meghalhatnak most, ebben a pillanatban vagy két hónap múlva. Ezt nem lehet előre tudni. A szervezettől függ, ugye, és ezek most nagyon szívósak. Meg Barazsuly doktor is nagyon vigyáz rájuk. Perfúzió, gyógyszerek, vitaminok, ilyesmi. És ugye az sem mindegy, hogy férfi-e, vagy nő. Mert nem rakhatom be egy nő mellé az ön édesapját. Esetleg Jocókával.
JENŐ Jocókával?
ADMINISZTRÁTOR A Katona úr bátyjával…
JENŐ Ja, hogy Jocókával! Hát persze! Nem. Az nem lenne jó.
ADMINISZTRÁTOR Teljesen ártalmatlan.
JENŐ Nem, nem azért, hanem na, nem tudom. Még vele is kell beszélnem.
ADMINISZTRÁTOR Jocókával nem kell megbeszélni.
JENŐ Nem. Az édesapámmal. Jocókát nem is ismerem.
ADMINISZTRÁTOR Ó, Jocóka egy nagyon kedves fiú. Vagyis fiatalember. Hiszen már nem gyerek. Végül is ötvenéves… Mindegy. Teljesen ártalmatlan. Sikerült eltalálni a gyógyszerelését. Remek doktor ez a Barazsuly. Beszéljen vele. És az édesapjával is. És érdeklődjön. Legalább háromnaponta.
15. kép
JENŐ Azt hiszem, Béla depressziós. Mostanában ritkábban jön.
DOKI Ez még nem jelenti azt, hogy depressziós.
JENŐ Nem akar felkelni az ágyból. Vagy nem tud. Nem tudom. Ez a kettő ugyanaz.
DOKI Nem, ez a kettő nem ugyanaz.
JENŐ De. Ebben az esetben ugyanaz. Mindegy, meg kéne vizsgálni.
DOKI Nem én vagyok az orvosa.
JENŐ Akkor beszélj az ő orvosával.
DOKI JENŐ, ez nem úgy megy.
JENŐ De mehetne! Mért mindig csak azt csináljuk, amit kéne, és nem azt, amit ténylegesen kell? Nem arra esküdtél fel, hogy az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadod a legnagyobb tiszteletet? Megkülönböztetés nélkül?
DOKI De. De arra is megesküdtem, hogy a korlátokat tiszteletben tartom. És ennek az országnak az egészségügyi törvényeit is. Te Bélát félted, vagy azt, hogy egyedül maradsz?
JENŐ Tudnál nekem adni egy olyan papírt, amivel, ha szükséges, felvesznek majd az öregotthonba? Nem a haláltól félek, csak nem akarok senkinek sem a terhére lenni.
DOKI Jenő, amíg te minden nap több kilométert szaladsz, amíg te jobban ellátod magad, mint korosztályod kilencven százaléka, amíg te még kíváncsi vagy és aktív, addig én neked semmilyen öregotthonba való küldőpapírt nem fogok kiállítani!
JENŐ Oké. Egyébként Béla olyan sértődős is lett. Azt hiszem, kezd megöregedni.
DOKI Ezzel nincs egyedül.
JENŐ Te, Doki, pontosan miben is áll ez az autizmus?
DOKI Most ezt fedezted fel magadon?
JENŐ Lehet azokkal együtt élni? Mármint egy szobában.
DOKI Mért ne lehetne?
JENŐ Nem fojtja meg az embert? Amikor alszik.
DOKI Nem feltétlenül.
JENŐ Ezek szerint csak van benne valami fenyegető…
DOKI JENŐ, te hova akarsz kilyukadni?
JENŐ Sehova. Én csak kíváncsi vagyok, és érdeklődöm. Azt mondtad, hogy az én koromban erény a kíváncsiság. Tessék, kíváncsi vagyok. Baj?
DOKI Dehogy baj! Csak idestova harminc év alatt sem tudtalak megismerni. Mindig meglepsz a kérdéseiddel.
JENŐ Hát ez az!
16. kép
PATIKUS De az éférvéscsént csinál ilyen dépunérét.
JENŐ A pezsgőtabletta? Lerakódást?
PATIKUS Aztat. A májhoz és a rinikjhez.
JENŐ A vesében…
PATIKUS Ottan. Úgyhogy inkább ez a hosszabb élibéráré. Retard. Így mondják, nem?
JENŐ Igen. Csakhogy ez drágább.
PATIKUS Igen, de nem csinál dépunérét, lerakódást. Mert akkor jön a niszip. Homok. S majd a kő. S az nagyobb páguba, mint kilenc lej. Páguba. Izé.
JENŐ Kár. Rendben. Két dobozzal kérek.
PATIKUS Hat… Hatvan… Hatvannégy. Egy doboz.
JENŐ Egy?
PATIKUS Igen. A kevesebb, a harminc, az ennyi…
JENŐ Ötvenhárom.
PATIKUS De ebben ennyi van. Ötven. Pasztilla.
JENŐ Ez rablás.
PATIKUS De ez egészségére.
JENŐ Hatvannégy lej ötven darab! Még nem is egyhavi adag!
PATIKUS Adhatom bukátára is. Még egy darabig. Mert aztán jön a lédzsé. Na, izé… régula. Törvény. Ez az! S akkor majd csak egy egész dobozzal lehet.
JENŐ Kérek kettőt.
PATIKUS Bukáta?
JENŐ Nem, doboz. Két doboz. Nem kérek zacskót. Annyi van, mint a fene. Köszönöm, viszlát.
PATIKUS Csak vigyázzon, hogy ne hagyja abba. Mindig kellesz venni. Mert másképp az immunitási szisztéma felfordul!
JENŐ Persze, persze. Köszönöm. Viszlát!
PATIKUS Egészségére!
KATONA Szervusz, tanár úr!
JENŐ Szia, te most meg itt?
KATONA Igen. Tologatnak, mint a sakkfigurákat. Hogy van édesapád?
JENŐ Apám? Sehogy. Apám már huszonöt éve halott. Huszonhat.
KATONA Ó, bocs. Akkor valamit félreértett az adminisztrátor.
JENŐ A kicsoda?
KATONA A Mária projekt adminisztrátora. Azt mondta, hogy beszéltél vele, és hogy az édesapádnak kértél egy helyet.
JENŐ Ja, nem. Vagyis voltam ott. De a nagybátyámról van szó.
KATONA Ó, értem. Nem Béláról?
JENŐ Béláról? Mi köze van ennek Bélához?
KATONA Csak mert a múltkor azt mondtad, hogy valami öregotthont keresel neki.
JENŐ Én?
KATONA Igen, te.
JENŐ Én ilyet nem mondtam.
KATONA Pedig emlékszem, hogy azt mondtad, kéne egy öregotthon, mert Béla egyre jobban veszíti el az eszét…
JENŐ Tévedsz. Béla makkegészséges. És ne bízz ennyire a memóriádban. Ja, van ricinusolajuk?
PATIKUS Ööö… Igen, van.
JENŐ Kérek tíz üveggel.
PATIKUS Tíz?
JENŐ Igen. Bőrkeményedések vannak a lábamon.
17. kép
BÉLA Ma beszéltem vele.
JENŐ Kivel?
BÉLA Gyurival. Azt ígérted, hogy felhívod.
JENŐ Foglalt voltam. Mért szólsz bele a dolgaimba?
BÉLA Nem szóltam bele. Ő hívott fel.
JENŐ Gyuri.
BÉLA Igen.
JENŐ Téged.
BÉLA Igen, engem.
JENŐ És miért?
BÉLA Felköszöntött.
JENŐ Nem most van a születésnapod! Vagy igen?
BÉLA Nem. Te is tudod, hogy nem most van!
JENŐ Hát persze. Azért csodálkozom.
BÉLA A névnapomon hívott.
JENŐ Most volt Béla napja?
BÉLA Igen.
JENŐ Bocs. Nem tudtam.
BÉLA Nem baj. Nem egy olyan jelentős nap.
JENŐ Isten éltessen sokáig!
BÉLA Köszönöm. Soha nem is köszöntöttél fel. Mármint a névnapomon.
JENŐ És Gyuri hogyhogy?
BÉLA Lényegtelen. Mondta, hogy nem beszéltetek. Ezek szerint nem hívtad fel.
JENŐ Mert foglalt voltam.
BÉLA Azt mondta, hogy keresett téged, de nem vetted fel.
JENŐ Mert foglalt voltam!
BÉLA Csak azt akarta mondani, hogy ne ijedj meg, ha egy ideig nem találod. Elvonóra megy. Iszik?
JENŐ Honnan tudjam? Nem beszélek vele. Ő sem velem.
BÉLA Soha nem ivott. Lehet, hogy kábítószer…
JENŐ És mért nem engem hívott fel?
BÉLA Vagy szerencsejáték.
JENŐ Elvégre az apja vagyok!
BÉLA Mindegy. Valami szenvedély. Szerencsétlen. Hívd fel! Most.
JENŐ Majd, ha hazamentem. Egyedül akarok lenni vele.
BÉLA De megígéred.
JENŐ Meg. Megígérem.
BÉLA Jenő!
JENŐ Egyedül akarok lenni! Érted? Egyedül!
18. kép
GYURI Apa. Tudsz valami jó helyet? Nem, még nem néztem utána. Mert, ha mindent alaposan előkészítek, a végén még meggyőzöm magam az ellenkezőjéről. Mestere vagyok az ideológiáknak. Vajon kitől tanultam? Hogy micsoda? Mária Projekt? Az mi? Nem, nekem nem öregotthon kell. És pláne nem itt, a városban. Bonum Frater? Bonus Frater? Apa, mi történt veled? Te ilyen vallásos lettél? Ja, hogy ez egy alapítvány. És kellőképpen messze van ahhoz, hogy ne jöjjek haza egyből. Nem, én most tényleg be akarok vonulni. A tegnap rájöttem, hogy képtelen vagyok az agyamat lefárasztani. Vagy elzsibbasztani. Mert mire mégis megközelíteném azt a szintet, ahol már kezdem jól érezni magam, már rég szétroncsoltam a májam, a vesém, a hasnyálmirigyem, a vastagbelem, az idegeim… Nem, nem gúnyolódom. Ezt érzem. Nem, most nem. Most képtelen vagyok. Majd, ha kijöttem. Akkor majd felkereslek. De most szeretnék eltűnni. Nincs semmi bajom, apa, csak rájöttem, hogy mi egy nagyon normális apa–fiú kapcsolatban élünk. Viszlát, apa!
19. kép
BÉLA Maga Katona úr?
KATONA Igen, jó napot kívánok!
BÉLA Akkor magát ismeri Jenő, igaz?
KATONA Igen. Tanárom volt, ezelőtt harminc évvel.
BÉLA BÉLA vagyok.
KATONA Igen, tudom. Én nagyon sokszor láttam önt, művész úr.
BÉLA Köszönöm. Tud valamit Jenőről?
KATONA Jenőről? Nem, semmit, csak azt, hogy nagyon régóta nem járt itt.
BÉLA Tudom. Eltűnt.
KATONA Micsoda?
BÉLA Nincs otthon, a hívásokra nem válaszol, eltűnt. Szóval nem látta?
KATONA Nem.
BÉLA Magának mondott valamit? Hogy elmegy vagy valami ilyesmi…
KATONA Nem. Nem mondott semmi ilyet. Vagyis valami öregotthont keresett.
BÉLA Öregotthont.
KATONA Igen. Ajánlottam is egyet neki. A Mária projektet, ott van a bátyám is. Nagyon jó hely. De nem magának kereste. Nincs ott.
BÉLA Maga ezt honnan tudja?
KATONA Hát onnan, hogy a tegnap voltam benn. Meglátogattam a bátyámat. És JENŐ nem volt ott.
BÉLA Nem azt, hanem azt, hogy ilyesmit keresett. Ezt honnan tudja?
KATONA Néha találkoztunk. És nekem mondta. Hogy keres ilyesmit. De nem magának. Azt mondta.
BÉLA Igen? És akkor kinek?
KATONA Olyan zavaros volt. Az adminisztrátor szerint az édesapjának akart helyet foglalni, de ugye az édesapja már huszonöt éve meghalt, aztán a nagybátyjáról beszélt…
BÉLA Nincs nagybátyja.
KATONA Sejtettem én… Tényleg eltűnt?
BÉLA El.
KATONA Most ez olyan kellemetlen.
BÉLA Micsoda?
KATONA Hát ez az öregotthonos dolog.
BÉLA Miért?
KATONA Merthogy – De ne haragudjon meg, művész úr!
BÉLA Miért?
KATONA Merthogy önnek kereste.
BÉLA Nekem?
KATONA Igen. Önnek. Mert ugye ön egyedül van, és… Szóval már nem könnyű, és… A memória ugye ebben a korban…
BÉLA Köszönöm, jól vagyok. Ez a telefonszámom. Ha véletlenül látja, szóljon.
KATONA Természetesen! Azonnal fogok szólni.
BÉLA Jenő nekem kereste az öregotthont?
KATONA Igen. De aztán letagadta.
BÉLA Maga színész volt, igaz?
KATONA Igen.
BÉLA Mért hagyta abba? Mindegy. Én azt sem tudom, hogy mért kezdtem el.
20. kép
ADMINISZTRÁTOR Aztán többet nem jött. Pedig meg is mutattam neki a Jocóka szobáját is, mert azt mondta, hogy megbeszélte az édesapjával, és most már tényleg volt üresedés…
KATONA Nem az édesapjának kellett.
ADMINISZTRÁTOR Nem? Nekem azt mondta.
KATONA Végül is teljesen mindegy.
ADMINISZTRÁTOR Így van, mert már betelt a hely. Nem tarthattam fenn. Maga is tudja, Katona úr, hogy mekkora a várakozási lista. És egyre csak nő. Hiába, na, megöregedett a társadalom. Úgyhogy, ha találkozik vele, mondja meg, sajnos nincs hely. Persze, ha ragaszkodik hozzá, akkor keressen fel, megbeszéljük. De nekem biztosan kell tudni. Nem lehet, hogy egyik nap így, aztán utána meg úgy. Itt emberi sorsokról van szó.
21. kép
BÉLA Te is tudod, hogy mindig erről beszélt! Hogy bár halna meg, hogy majd egyszer hirtelen eltűnik, hogy majd beazonosíthatatlan hulla lesz a bogáti erdőben.
DOKI Öregotthonba akart vonulni.
BÉLA Egy frászt!
DOKI De. Folyamatosan azzal nyaggatott, hogy neki mindenféle baja van, Parkinson meg Alzheimer meg demencia, hogy írjak neki valami küldőpapírt egy öregotthonba… De ezt nem tőlem tudod. Közben meg minden nap legalább nyolc kilométert szaladt.
BÉLA Volt úgy, hogy tízet meg tizenegyet is.
DOKI Na, ugye! Te mért nem szaladsz? Jót tesz a pszichének.
BÉLA Nincs nekem semmi bajom!
DOKI Biztos? Jenő azt mondta, hogy ritkán mozdulsz ki.
BÉLA Én!
DOKI Igen, te.
BÉLA És te minden hülyeséget elhiszel?
DOKI Kéne szólni Gyurinak.
BÉLA Gyuri az elvonón van.
DOKI Te ezt honnan tudod?
BÉLA Mondta. Telefonon. Amikor felhívott. A születésnapomon. Azt mondta, hogy veled is beszél majd erről. De ezek szerint ő is olyan, mint az apja. Megígéri, aztán nem teszi meg.
DOKI Akkor is kéne szólni neki.
BÉLA Te tudtad, hogy bevonult? És hogyan bízzon meg benned az ember?
DOKI BÉLA, itt nem rólam van szó, hanem Jenőről.
BÉLA Nem, Doki! Itt most, ebben a pillanatban rólad van szó és Gyuriról. Meg rólam. Jenő majd úgyis megkerül.
DOKI Most megharagudtál?
BÉLA Én? Dehogy. Én soha nem haragszom meg. Nem is a születésnapomon hívott. Hanem a névnapomon. És az öregotthonról én is tudtam.
22. kép
GYURI Köszönöm.
BÉLA Kéthetente takarítottam. Szellőztettem.
GYURI Köszönöm.
BÉLA Meglocsoltam a virágokat.
GYURI Köszönöm.
BÉLA Itt vannak a számlák, az apád kártyáján még van bőven pénz. Szerintem ez neked is elég még egy jó ideig. A PIN-kódot elküldtem SMS-ben.
GYURI Oké. Köszönöm.
BÉLA Segíthetek a hagyaték elintézésében…
GYURI Megoldom, köszönöm.
BÉLA Ha akarod, jöhetsz hozzám enni.
GYURI Nem, köszönöm.
BÉLA Ne maradjak itt?
GYURI Nem kell. Minden rendben van. Majd szeretnék egy megemlékezést tartani. Valamikor a jövő héten. Kérlek, szólj azoknak, akik ismerték, akik közelebb álltak hozzá. Hogy keressenek meg. Szeretném személyesen meghívni őket. De nem tudom, hogy kik ők? Semmit sem tudtam apámról. Van valami baj?
BÉLA Nem, nincs, miért lenne?
GYURI Merthogy egyfolytában jársz.
BÉLA Ja, semmi! Csak letöltöttem egy ilyen applikációt a telefonra, és meg kell tennem a napi tízezer lépést. De azt hiszem, valami nincs rendben. Mert a múltkor is reggel, még mielőtt elindultam volna, gratulált, hogy teljesítettem az aznapi feladatot. Ami lehetetlen.
GYURI Vegyél egy ilyen okosórát! Az pontosabb. És még a szívverést is méri meg a pulzust meg a légzést, alvási adatokat is…
BÉLA Á, nem annyira fontos. Csak az ember egy kicsit megbolondul élete vége felé. És addig nincs is semmi baj, amíg élvezi.
23. kép
BÉLA:
FUNCȚIOANRUL:
KATONA:
DOKI:
ADMINISZTRÁTOR:
PATIKUS:
GYURI:
24. kép
JENŐ Hát, ez a ma esti szöveg elolvasva biztosan nem olyan jó. Mert felidegesíti az embert. Végre eljutsz a huszonharmadik jelenetig, és ott csak felsorolják a szereplőket, mindenik után kettőspont, és szöveg semmi. És akkor úgy érzed, hogy becsaptak. És nem értesz semmit. Persze az is lehet, hogy ez a huszonharmadik jelenet azért nincs megírva, mert a szerző a szereplőkre bízza a mondanivalót. Azon a bizonyos megemlékezésen. Nem is feltétlenül ebben a sorrendben. A szerző csupán nem adott semmiféle utasítást. Ja, a félreértések elkerülése végett: nem én vagyok a szerző. Vagy az is lehet, hogy hirtelen bejöttek a többiek, mint egy tánckar, és mint az amerikai filmekben, ahol valaki elkezd egy mozdulatot, és utána az egész utca rögtön tudja a koreográfiát… Mindegy. Az is lehet, hogy az a huszonharmadik jelenet meg sem történt. Mindegy. Ez most a huszonnegyedik kép. Mint a huszonnegyedik óra. De ez véletlenül alakult így. Ebben sem volt semmiféle szándék. Tudom. Hirtelen eltűntem, minden magyarázat nélkül. Ahogy a mindennapi életben is szeretnék. És lehet, hogy Önök keresték ennek az okát. Vagy okait. Nincs ilyesmi. Nincs logika. Egyszerűen csak ne nyúzzuk tovább. Én döntöttem így. Nem igaz. A szerző döntött így. Ebből is látszik, hogy nem én vagyok a szerző! Az emberek mindig hirtelen tűnnek el. Ma reggel még beszéltem vele, aztán egyszer csak többet már nincs. Így, egyből. De hiszen az imént még itt volt! Élt, lélegzett! Aztán többet soha. De soha! Persze ebben az előadásban van tapsrend, bár ez nem olyan biztos. Nem érdekes, hogy legközelebb ugyanúgy el fogok tűnni a tizennyolcadik képtől kezdve? Tudják, az az első és utolsó telefonbeszélgetés a fiammal. Na, ott valami történt! Tudják, mi történt? Semmi. De semmi! Megnézhetik akárhányszor, ott semmi sincs. Egyébként önök azt hiszik, hogyha jegyet váltanak a következő előadásra, akkor ugyanezt fogják látni? Ugyan! Mindegy. Élet. Én nem tudom, hogy egy élet hogy lehet ennyire széttartó! És befejezetlen! Én nem fogom meggyőzni Önöket sem az ellenkezőjéről, sem semmiről. Mindenki ott bassza el az életét, ahol akarja. Ezt mintha már mondtam volna. Tudom, nem itt, nem ma este. Mindegy. Akarják látni a saját leépülésüket? Nem fogják. Volt egy barátom, aki azt mondta, ha látod, hogy kezd elszaladni velem a ló, lőjél le. És amikor le akartam lőni, azt mondta: hát te mit képzelsz magadról? Szóval az emberi élet nem szól semmiről. képtelenek vagyunk bármire is emlékezni. Mintha mindig színházat játszanánk, folyamatosan igyekszünk azt tenni, amit kellene, miközben kurvára nem az van! Ágyő.