[2018. november]

---

a matadorokkal kezdődött, akik
megörökítődtek, úgy, ahogy
éppen elhagyták az arénát
a fényképész eszközölt rajtuk néhány
testtartásbeli korrekciót
a hatás kedvéért

azt mondtam, nézzük ezeket az
enyhén, mintha másnaposan fáradt
ifjú titánarcokat
ilyen az ember edzés után
amikor majdnem hős
tagadtam, hogy a képek
részrehajlók volnának

ugyanazt tettem, mint a fényképész
kódolja az ellene dekódolhatót
kivívtam a kegyelemdöfést
a lassú és vérszegény
agónia helyett

az anyákra már nem is került sor

mindkét sorozaton a vér virágaival beborított
emberi test
de a matadorok után már
semmi sem volt tisztázható

az esztétizálás elleni lázadásod
volt az, ami ellen nehéz volt bármit is
az igazad, ami ellen
nehéz volt mindenáron

tagadni
tagadni kamikaze módon

figyelmen kívül hagyni
ezt a sérült állat előtti balettozást

abban a pillanatban vadászták le őket
amikor megdicsőültek
elfojtott félmosolyuk
hőstekintetük mámora
nem áll távol a bukástól

legszívesebben megverted volna mindet

izomkötegeikben a másik test lüktet
az övékénél jóval nagyobb
a dúsan hímzett ruha
némelyiken a húsig felszakítva
roncsolt pajzs
a szövetben állati eredetű törmelék

a leölt állat tekintetét kellene fotózni
a még derengő életet
a tátongó pupillában
abban talán még én sem találnék
felmentést
mondtad

a matadorokkal végződött, akik
maguk mögött hagyják
a történteket

faluról falura járnak
az elkészült képekkel még csak
nem is szembesülnek