[2009. december]


 


Éles rákok s medúzák közt mezítláb
járok, mint élő kharübdiszek s szkillák
között, rettegve, hogy belém hajítják
lándzsájukat, kik rám lesnek a sziklák


mögül, mint egy tengerbe süllyedt Trója
sok áldott és elátkozott lakója,
mert elmúlhatott sokmillió óra,
de nem változott semmi sem azóta


ott lent, ahol most akhilleszi dühvel
épp párbajt vívok egy tengeri sünnel,
amely akárcsak Párisz, félve várja,


hogy kell-e, de ha kell, sarkamba vágja
fekete nyílát, s könnyezve, sziszegve
az Íliászból kilépek bicegve.