Nem jönnek érted, hanem egy idő után

a legtürelmesebb orvos is elfárad 

a sikertelen gyógyszerbeállításokban,

meg a hazudozástól, amit egész jól viselt,

és egy nagyon hétköznapi délutánon,

miután felbecsülte a károkat, mondja:

„még egy ilyen, és keresek neked egy helyet

az elfekvőben.” Úszik a mondat, mintha

feküdne. Beismerés helyett még több

hazudozás jön. Egészen addig, amíg

egy másik hétköznapi délutánon

olyan érzés, hogy aki addig egyenesen

állt mögötted (karddal), mintha odébb lépne.

Üres helyére érkezik a bizonyosság,

hogy szenvedélyed, amit bármi áron

védeni igyekszel, kilobbantja belőled

azt a vékony lángot.

Válaszútnak hívják. 

Egy buszmegálló volt,

rozsdás táblával és ócska menetrenddel.