alkalmi smink gyenge bőrradír a reggel egy ideje a reggelek ugyanolyan ikerszörnyszülöttek már nem viselsz semmiféle maszkot nem félsz az arcod megmutatni azt hiszed a vacogástól az ölelésig fagyott ujjaktól a meleg érintésig csak egy mozdulat választ el hogy bármikor változtathatsz ki- és beléphetsz az ajtókon elfejtetted tán hogy milyen hosszú volt az út amíg sikerült magad bezárnod ez a szoba immár örök otthonod a mélység feneketlen kútja lettél nincs hozzád merész öngyilkosjelölt
