Odalépek a dobozhoz, hogy bekapcsoljam. Azok ott ketten elhallgatnak a kanapén, és a szoba sarkában álló, tévére emlékeztető szerkezetet kezdik bámulni. Felülete nyers fa, nincs lefestve. A deszkát ügyetlenül vágtam le kézi fűrésszel. Nem szép, ám funkciójának megfelel. Amúgy se nézni kell. Képernyője nincs, csak pár kerek, hangszóróra emlékeztető nyílás található rajta. Egy gomb, semmi más, amit állítani lehet, az oldalán fehér kábel lóg ki belőle, amin az áramot kapja. Hiába a világháló, fáradságos munkával sikerült, ráadásul postán, Amerikából anyagot rendelni róla. Ebben a teljes áramkör, a hozzávalók leírása éppúgy megtalálható volt, mint a várható hatás, az előzetes eredmények ismertetése.
Lágyan nyomom meg a fekete műanyag billentyűt. Az apró kattanáson kívül nem történik semmi. Csendben figyelünk, azt az apró elektromos búgást se lehet hallani, amit az ilyen szerkezetek bocsátanak ki magukból. Hárman vagyunk a szobában, mind angol irodalom szakosok, a vizsgák lezárultát akarjuk megünnepelni. A szerkezetet extraként, mintegy desszert gyanánt hoztam el, bár ha igazán pontos akarok lenni, előételnek szánom.
A hétvégi ház szobájában van az összejövetel. A szobában egy, a „telekre még jó lesz” típusú tükör áll, olcsó házgyári bútorok és más innen-onnan leselejtezett omladozó pozdorjaszekrények. Óriási fotelben ülök a fal mellett, szövete rég kifakult, több helyen felfeslett, kilátszik a faváz. Az imént azt javasoltam, ne igyunk, mert akkor így tisztán, kizárólag a gép hatása lesz érzékelhető. Kicsit feszült vagyok, mert alkohollal kétesélyes, hogyan működik a dolog. Mindenesetre én nem fogyasztok semmit. Az a lényeg, legyek észnél, amennyire persze lehet, ez nagyon fontos. Lényeges a megfelelő előkészítés. A többiek tiltakoznak, mondván, ki kell ereszteni a gőzt. Mondjuk tényleg húzós volt a szemeszter. Vállat vonok, nekem teljesen mindegy, csak ki ne üssék magukat idő előtt.
Ez, gondolom, egy egészen nagy hülyeség. Valami fényjáték, esetleg áram- és mágneses effektekkel, érzékcsalódások. Épp ezért a véleményem, a bor, amit hoztunk, feláldozható, mondja Miki, a páros férfi tagja. Láthatóan szkeptikus, de emellett kíváncsi is rá, mi fog történni.
Így van, ja, nem mindegy? Úgyis észrevesszük!, fintororog rám Juli. Pillepalackkal a kezében a némán álló készülékre mutat. Én ezt a termelői tájjellegűt most kinyitom, srácok, ha valamit csinál a gép, érezni fogjuk, és én most akarok inni. Egész héten vizsgáim voltak. Tényleg, mi van Dórával? Miért nem hoztad el? Elege lett belőled, professzorkám, hogy csak a dobozoddal foglalkozol? Azt mondtad, nincs jól, a telefonja süket, kórházba került? Mesélj, nagyfiú!
Tehát, akkor mivel is állunk szemben, látok hozzá. Ja, nem, semmi komoly, egy kis pihenésre lett szüksége. Nem akar most látni senkit, és a dobozon futó repedésre nézek. Emlékeztek arra az őrült íróra az amerikanisztika szemináriumról, totál beteg a csávó, aki a feleségével is mit csinált. Az, amelyik azt hitte, megszállta az ördög, ezért kell szakadatlan írnia? Más kérdés, íróként viszont meghatározó. Nos, csomó okkult eszközt tartott otthon, és leírta, az egyikkel a szellemvilággal vette fel a kapcsolatot, vagy a másik, szekrényre hasonlító izével a világegyetem energiájával töltötte fel magát. De ennél sokkal elborultabb, beteg eszközöket is tartott a kertjében, a ház minden pontján. Nos, azt gondoltam, letesztelem a dolgait, mert csak úgy érthetem meg igazán a gondolkodásmódját, válhatok munkásságának a legjobb hazai szakértőjévé, ha kipróbálom valamennyit. Ne röhögjetek! Vajon az írói fantázia műve volt az egész, vagy valami tényleg történik, és így át kell értékelnünk a személyiségéről alkotott igen negatív képet, mert eddig nem értettünk semmit. Na, és ez itt az egyik készüléke, már a neve is kínos, srácok, angolul jobban hangzik természetesen, mint minden. Szóval szabad fordításban annyit tesz: Farkasember-generátor. Jó, tudom, ez totál kínos. Erről, ami itt áll előttetek, azt fejtegeti, talán ismeritek, de azért felolvasom: „az élmény nem hasonlítható semmilyen drog vagy csoportos szeánsz alatt történő spirituális utazáshoz. Olyankor teljesen eltűnik a civilizáció, lefoszlik a ránk száradt máz, olyanok leszünk, mint az aranykornak, Atlantisz régen eltűnt világának embere. Törzs, mágia, eksztázis, kéj és tombolás. De az is könnyen lehet, a gép egy még régebbi állapotba repít vissza minket, az agy ősi rétegeit aktivizálva”.
Szóval, a szerkezet működése gyanúsan egyszerű, a benne lévő tekercsek két, úgynevezett infrahangot képesek generálni, melyek így egy harmadikat hoznak létre. Látom, nem vágjátok, tehát ezek az emberi fül számára nem érzékelhető tartományban elhelyezkedő alacsony frekvenciák. Hasonlókat használnak kormányzati szinten sok helyen tömegoszlatásra, de nem kell ijedezni, ez egy más herz, és ez elég lényeges különbség. Én már használom egy ideje, alaposan kitapasztaltam, hát mit mondjak, elég meggyőző a hatása. A hang nem hallható, csak érezni lehet. Ő itt, paskolom finoman a dobozt, a szeretet nyelvén szól. A nem hallható gyönyör.
Kitör a kacaj, vigyorgok én is, annyira hülye duma, de majd úgyis rájönnek. Ámde, ha bárki mégis tapasztal valami gyanúsat, kikapcsoljuk. Ha pedig jó, akkor ráülünk az érzésre, és hagyjuk kifejlődni, okés? Bólogatnak, én elhallgatok, már érzem is a vibrálást. Mindenki ismeri azt a kellemes, az egész fejbőrt elborító furcsa bizsergést, ami néha elfog egy emberrel való beszélgetés hatására, elég néhány kedves mondat vagy akár baráti gesztus, érintés során. Azt kihagytam, csak akkor működik, ha a résztvevő is akarja, kellő önuralommal meg lehet szakítani a kapcsolatot. Bár ez elég nehéz, mert olyan jó, és eddig egyik se akarta, hogy az öröm elmúljon. Van rá egy ezresem, Julika benne lesz, de úgy igazán. Miki szegény csupán járulékos költség, ballasztanyag. De nekem belefér ő is, ha ez az ára.
Ők továbbra is vihorásznak, de tudom, ebbe a lassan fokozódó eufória is egyre jobban belevegyül, ahogy a teafű, ami lassan gomolyogva, de a végén mégis teljesen elborítja az edény kristálytiszta vizét. Ránézek Juli kipirult arcára, szőke haja csillan a félhomályban, mikor ide-oda veti a fejét, majd Miki vonzó izmos testét, görög isteneket idéző göndör fürtjeit figyelem. Ez már az átalakulás folyamata, persze itt nem az történik, hogy szőr nő, a csontok megnyúlnak, és az összes mesei elem. Itt minden agyban dől el. Úgy állunk most meghitt némaságban, mintha templomban volnánk, mikor az oltár felől fény árad. Arra gondolok, kéne tekerni a termosztáton, felmehetett a fűtés. Persze, ezt csak belül érezzük, mi hevülünk, nem a külvilág. Lassú mozdulattal veszem le a pulóverem, maga ez a mozdulat, ahogy a vékony ruhadarab lekerül rólam, és a bőrömet ingerli, ez is rendkívül izgató érzésekkel tölt el. Mintha hirtelen az egész testem egyetlen nagy erogén zóna volna. Könnycsepp jelenik meg a szemem sarkán, annyira jó. Juli tökéletesen kerekedő fenekére tapad a farmer, felette pár ujjnyira dereka szabadon maradt, ahonnan lebarnult bőre kikandikál, és én egyre jobban kívánni kezdem. Behunyom a szemem, a farmerom cipzárjára szorítom a tenyerem.
Hú, srácok, nagyon jól érzem magam, sóhajt Juli, végre lehet lazulni, úgy szeretlek titeket! Lassan ring a szoba közepén, majd egy láthatatlan zene dallamára táncolni kezd. Szeme csillog, lassú, mély mámoros levegőket vesz. Már szinte elviselhetetlen a forróság. Ő is lehúzza a pulóverét, felcsúszik a póló. Markolom a szék karfáját, végigsimítanám a bőrét, fáj a vágy. Nem áll meg itt, leveszi a pólóját is, a melltartót kikapcsolja, és máris félmeztelenül, mint egy lobogó lángnyelv, hajlong. Kínomban felnyögök, oldalra nézek, Miki elismerően rám vigyorog, mindketten a vetkőző lányt nézzük, aki hamarosan teljesen meztelenül áll előttünk. Látom, a fiú is letolja a nadrágját, odamegy Julihoz, aki letérdel elé, és lassan, lágyan kényeztetni kezdi. A köd az agyamra ereszkedik. Kinyújtom a kezem, megfogom a lány feszes lábszárát, majd felfelé folytatom a combokon, végül a két láb találkozásánal vöröslő nedves húst kezdem lágy mozdulatokkal masszírozni. Juli hátra se nézve simít hajamba, és magához húz, egy pillanatra abba is hagyja, cuppanást hallok, valamit suttog, de nem értem, mosolyog, bólogat, csókolózunk. Letérdelek, a fenekét széthúzom, és széles területet bejárva nekilátok csókolgatni. Remegek az izgalomtól, látom, Miki vicsorog az élvezettől. Felkelek, körkörös mozdulatokkal bedugom Julinak, aki teli szájjal nyögdécsel. A srác lehajol, szaggatott levegőt vesz, és lesmárol. Ettől a lány még hangosabb vinnyogásba kezd. Elélvezek, de nem hagyom abba, kicsit se csökken az izgalom. Ezután váltakozó félállásban őrjöngve esünk egymásnak, minden összefolyik, nem is gondolkodom, többször a csúcsra értünk már mindhárman. Nem tudom, ezt hova lehet fokozni, rekedten kiabálok, szaggatott sírásban török ki. A bőröm vibrál, le tudnám magamról tépni a húst. Végül kimerülten dőlök oldalra, Julit rázza az újra meg újra feltörő gyönyör, Miki ordítva elmegy, majd kihúzza magát a barátnőjéből, odalép hozzám, és vigyorogva ad egy óriási pofont.
Na, mi van, kemény fiú, röhög, nevetünk, a háttérben hallom, ahogy Juli izgatottan felsikkant, majd artikulátlanul üvölteni kezd. Mi ketten bokszállásba helyezkedünk, körbe-körbe ugrálva a szobában. Lendületes balegyenessel indítok, úgy tűnik, Mikit annyira elkapta a hév, nem is védi ki az egyébként rendkívül jól sikerült ütésem, és nevetve beesik a fotel mögé. A lány rám ugrik, összevissza csókol, mellbimbóm nyalogatja, kezével a golyóim után kap. A szőnyeg bojtjai fájnak, ahogy az anyag a meztelen talpamhoz ér, már az is kibírhatatlan érzést okoz, amikor levegőt veszek. Megsimogatom Juli arcát, a mellébe markolok, torkából artikulátlanul morgás tör elő, hirtelen a fülembe harap. Reccsen a porc, én hajánál fogva vadul hátrarántom a fejét, alulról feldugom neki mindenhova az ujjaim. Hirtelen nagy rántást érzek, hátranézek, Miki az, vércsík csorog a szája szélén. Na, most figyelj, haver, térdével keményen hasba rúg, összegörnyedek, ököllel arcon üt. A földön hemperegve csépeljük és öleljük egymást, a lány is közénk veti magát, és újra kezdődik a hármas. Hiába megy már régóta ez a felfokozott szex, nem fulladok ki, továbbra is tettre készen állok, zihálva lihegek, sokszor elmentem már. Juli kiszabadul belőlünk, mindkettőnk farkát veri. Elenged minket, feláll, tesz néhány lépést, odalép a tükörhöz, háta különféle testnedvektől foltos, valamelyikünk kéznyoma a fenekén vöröslik, mellén harapásnyom. Nekem mozog az egyik fogam, odanyúlok, Miki bedagadt szemével néz, vihogunk.
Ekkor Juli belebokszol a tükörbe, véres kezét nézi, ahogy csöpög a padlóra. Felemel egy cserepet, kíváncsian megkarcolja a hasát. Jaj, fáj, mondja gyerekhangon, eltorzult arccal sziszeg, újra vág, odafordul hozzánk, Miki mellkasán húzza el. A kibuggyanó vércsíkot lenyalja. Odalépünk mi is, felveszünk egy-egy darabot, aprókat nyesünk magunkon, majd egymást kezdjük el kaszabolni. Megfogom Juli fejét, és rányomom az ölemre, megérzem Mikit hátulról magamban. Kis idő múlva kimerülten esünk össze, hempergünk tovább vidáman, hörögve. Kezembe akad egy zsinór, a ködön át tudatosul, a gépé az, kirántom. Azt hiszem, ideje volt, nem szabad bekapcsolva hagyni túl sokáig. Hosszú idő óta erről eszembe jut Dóra. A kábelt Miki nyaka köré tekerem, úgy feszítem hátra a fejét, aztán megrakom keményen, közben a hátát csapkodom a műanyag köteggel. Már csak szédelgünk, mindannyian az eszméletvesztés közelében lehetünk, ez a totális kimerültség állapota, nem tartottunk egy perc szünetet sem. Kiszáradt a szám, valaki magasról bort önt arcomra, egy test lezuhan mellém.
Arra ébredek, hogy a földön fekszem, szemét, összetört bútorok, üvegcserepek között. Gyengéd ujjakkal simít rajtam végig a hűvös levegő bársonyos huzata. A többiek magzatpózban a földön, halkan alszanak. Felállok, hogy átmenjek a konyhába főzni egy kávét. Megfogom a dobozt, viszem magammal. A bordám sajog, mintha előző éjszaka végig futottam volna. Az izmaim feszülnek, olyan, mint amikor szakad, lábam között láthatatlan vaskéz szorítása, hátranyúlok, mindenhol égő érzés. A szám felrepedt, dagadt, számtalan apró felszíni vágás borít testszerte. Kávéillat, ami elnyomja az izzadság és a szex szagát. Hideg van, a farakáshoz lépek, mellette jókora fejsze. Begyújtok, kellemes meleg támad. Megérkeznek ők is, szótlanul ülünk a konyhában, csak a cigaretta pattogó hangja, a kövön megcsúszik a szék lába. Meztelenek vagyunk, mocskosak, véresek. A srác a semmibe mered, a csaj néha óvatosan, mosollyal a szája szélén rám pillant, közben liluló oldalát fogja. Srácok, hát nekem mennem kell, szólalok meg, és a lányra kacsintok. Miki hirtelen felpattan, eldobja a cigit, vörös parázs száll. Felkapja a baltát, felénk fordul, feje felé emeli. Gyorsan Julira nézek, aki kaján mosollyal figyeli. A fiú tekintete hidegen villog, egészen közel lép hozzám, végighúzza ujját a szerkezet tetején tátongó repedésen, majd felnevet. Jó, akkor gyertek el Dórával legközelebb, nyalja meg a szája szélét. Juli kuncogni kezd. Nem hiszem, hogy el tud jönni, de elhívok akkor másokat, mondom. Hallgatunk, a lány töri meg a csendet: Tényleg, mi van Dórával? Építettem más gépeket is, amikről még nem beszéltem, felelem suttogva.