[2018. december]



régen szárny volt
ma már kút
a kútban csend van
inkább egy morgolódó
vulkán
ahol a bűneim égnek
mért hittem hogy
megúszhatom
kit anya szült az mind csalódik végül
és aki szül az is
ó én ézes urodum
eggyen igy fiodum
sirou apát teküncsed
buabeleül kinyuhhad
nem tekintesz engem
kopár az életem
csiszoltam gyémántot
nézem most magamat
annyi könnyem nincsen
az mit elsírhatnék
az mit sírnom kéne
annyi könnyem nincsen
ezerharminchét
emelet
magány
sárkarcoló
mennyi szeretetet elpusztítottam
de volt bennem szeretet
most meg nézem magam
a lángok között
nárcisz empedoklész
hová is ugornék
minden így maradna
de voltaképp
gyáva vagyok
lángolok mint
akiben van szeretet
de már hiába
édes gyermekem
aki a földön vagy
bocsásd meg az én vétkeimet
mert tiéd
az apád
a hatalom
és a dicsőség
mindörökké
ámen