Jaj, a szelek drótsövénye

szét ne szedje már,

földet érjen, megpihenjen

ez a zöld madár.

Előbb ágra száll,

aztán gyöpre száll,

zöld erdőben, zöld mezőben

sétál a madár.

Micsoda madár! micsoda madár!

kék a lába, zöld a szárnya,

fűhegyen megáll.

Idegen a táj,

tovább menne már,

véres még a bóbitája,

tolla csupa sár.

Ne menj el, madár,

kilobban a nyár,

sárga pernye hull a fákról,

füstöl a határ.

Nem megy a madár,

marad a madár,

sűrű eső lesz a rácsa,

ketrece a táj.

Holnap őszre vál,

aztán télre jár,

fehér fák közt, hómezőben

sétál a madár.

Micsoda madár! micsoda madár!

kék a lába, zöld a szárnya,

dér gyöngyén megáll.