Int, és maga felé mutat, Hogy menjek már, Oda, Hogy foglaljam el a nekem kijelölt helyet. Én meg csak állok Mozdulatlan, Mint akit látomás terhel – – Egyetlen.
Szólnék Emberi nyelven, De emberi nyelven nem beszélek.
Sértett vagyok és sérthetetlen.
Egyetlen.
A kezem felemelem, Mereven – szándékom, Hogy megtartom az eget, A plafont, Mielőtt Végleg összenyom.
