KAF-nak odaátra

damoklész kardja átsuhan

nyakunkon itt a vége

sokáig kellett küzdeni

de most már béke van

örökre béke

hiába annyi cselszövés

hiába rőt tivornyák

májunkra ejtett égi kés

vitorlaégi tornák

megannyi kortárs árulás

haláli jó poénok

halál utáni áldomás

halál halála és sok

kis halál a verssorokban

mert minden percben énekel

az idő zümmögő kórusa

kérdez is meg is felel

magának mint a kisdiák

színházi ruhatárban

halál halála és a mák

hogy nem marad magában… 

ez itt a tó ez pad a partján

üljél le mellé lágyan

megöregszel mert megszülettél

aztán meghalunk

mindahányan