Juli Zeh: Újév. Fordította Nádori Lídia, Typotex Kiadó, Budapest, 2025.
A hétköznapok tematizálásának és a hétköznapiság esztétizálásának keretei között rengeteg alkotás születik, legyen szó a történetmesélés ismerős helyzeteiről, szereplőkről, a veled-is-megtörténhet biztonságot és félelmet jelentő mivoltáról vagy a nyelvezet egyszerűsége és letisztultsága általi könnyen olvashatóság és húsbavágó hatás kettősségéről. Valami hasonló beágyazottságban kell elképzelnünk Juli Zeh, a kortárs német irodalom egyik elismert szerzőjének Újév című könyvét, amely eredeti nyelven 2018-ban, magyarul 2025-ben a Typotex Kiadó igényes gondozásában és Nádori Lídia fordításában látott napvilágot.
Juli Zeh jogásznak tanult, jelenleg is a Brandenburgi Állami Alkotmánybíróság tiszteletbeli bírája, aki a jog iránti érdeklődés mellett újságírói és irodalmi munkásságával hívta fel magára a figyelmet, gyakran tematizálva a jogi, az egyéni, valamint a társadalmi felelősség és szabadság témaköreit. 2001-ben debütált első regényével, azóta több mint harmincöt nyelvre fordították le műveit, és olyan irodalmi elismeréseket tudhat magáénak, mint a Thomas Mann- vagy a Heinrich Böll-díjak. Magyar nyelven eddig összesen három könyve olvasható, de az Újévvel talán egy új olvasóközönség fogja figyelemmel követni a szerző további műveit.
Ahogy a fülszöveg is előrevetíti, a terjedelmében rövid (száznyolcvan oldal), ám tömörségében, filmszerűségében és feszültségteremtő erejében gazdag regény, a maga egyszerre érzékekre és intellektusra ható sajátosságaival valóban nem egy könnyed olvasmányélmény.
A történet szerint egy harmincas éveiben járó házaspár, Henning és Theresa, kiszakadva a modern családokra jellemző sűrű időbeosztású, feszített tempójú mókuskerékből, a karácsonyt és az újévet két kisgyerekével a Kanári-szigeteki Lanzarotén tölti. Az egyes szám harmadik személyű elbeszélés középpontjában az apa karaktere áll, az ő belső vívódásai, a szerepek (férfi, férj, apa, beosztott) közötti lavírozása, a megfelelési kényszer és az időnként jelentkező pánikrohamok („AZ Henning magánügyévé vált.” 65.) kezelése válik kiemeltté. A szereplőre jellemző tudatosság mellett, amely a párkapcsolat és a gyereknevelési elvek szempontjából is megjelenik, érezhető egyfajta nem látható, lappangó feszültség, amely miatt Henning „folyamatosan egy küszöbön álló katasztrófa előérzetével élt együtt”. (23.) Ez a bizonyos feketefolt lesz az, amely előreviszi a regény egészét, hogy mintegy újévi fogadalomként a férfi bicikliútra szánja el magát (a borítón látható fordított út egyébként izgalmas értelmezés lehet: visszatekerni önmagunk belső origójához, avagy az eltávolodás egyben közeledés is?). A cél, hogy a fizikai igénybevétel során (légzés- és tempóváltakozás, izomérzékelés, a kimerültség és a dehidratáció különböző fázisai) kiadja magából a belső feszültségeket. Kissé kiszámítható módon ez az út lesz az, amely elvezeti Henninget a gyermekkori traumafeldolgozás irányába, a biciklizés ürügyén eljut a sziget egy olyan házához, amelyben gyerekként ő és húga, Luna öt- és kétévesen egy napig szülők nélkül voltak. Felelevenednek régi képek a szüleik akkori konfliktusáról, a határhelyzetről, amelynek a gyerekek az elsődleges szemtanúi, s amelyet ők sajátos módon érzékelnek és értelmeznek.
A könyv három része közül a középső, a gyerek- és felnőttlét közötti állapotról szóló a legszorongatóbb, a pszichothrillerekre emlékeztető hangulatban a szülők hazavárása során a testvéri egymásrautaltság, a teljes bizonytalanság és a félelem bezártságát látjuk. Henningben, a nagyobb testvérben a gyerek és felnőtt nézőpontok keverednek, a parentifikált szituációban az érzelmileg éretlen gyerek hamar megérzi a felelősség súlyát, különösen a 91. oldaltól érezhető, amint ebben a szerepkettősségben összemosódnak a gyermeki és felnőttérzékelés, fogalmazásmód és cselekedetek. Erős mondatok hangzanak el („Halott szülők nincsenek.” 136.) egy nyers és hús-vér határhelyzetben, melyben lassan már az olvasó is a megváltást várja.
A trauma újraélése több szimbolikus képen keresztül vezet (pókok a falon; a vízgyűjtő/-tározó; egy lyuk és a benne lévő szörny, a Semmi; a fekete, rajzolt kövek stb.), de szerepet kapnak az olfaktív emlékek is, konkrét és szimbolikus értelemben is („Mennyei illat terjeng a konyhában, család- és biztonságillat.” 106.)
Az emlékezés és a (gyermekkori) emlékezet mibenléte tematizálódik a regény során, nem zavaró módon, olykor mégis picit didaktikusságba hajlóan. Többször elhangzik, hogy a korai emlékeink leginkább fotók és elbeszélések által rajzolódnak ki és rögzülnek, nem feltétlenül valós lenyomatok és megtörtént események alapján, így lehetséges, hogy bizonyos emlékek – szándékosan vagy sem – manipulálódnak, és csak bizonyos esetekben idézhetők fel a valóság „igazi” képei. Ez a gondolatvezetés lehetne az Újév alaptézise, amelyet a főszereplő így fordít le: „Mintha a világ mögött létezne egy másik világ, ahol a dolgoknak más a jelentésük.” (35.)
A családi legendárium tehát lelepleződik a bicikliút során. Ezt követően Henning feleségével és gyerekeivel hazatér városába, ahol várja őt a húga, akivel szoros szövetsége új megvilágításba kerül: a közös fotóalbumba és az anya által tálalt narratívába be nem illeszthető fotók és emlékek végül egy mozaik teljes egészét adják, megfejtve a magánügyként kezelt szorongás alapját – a családi titkokat. A kétlépcsős lezárás egyik momentuma az anya szembesítése telefonon keresztül, aki csupán annyit mond, egy furcsa, a korábbi természetes, életszerű nyelvezethez képest kissé elütő módon: „Azt hittem, a felejtés kegyelem.” (180.) A második lépcső azonban nyelvében és történéseiben is visszahozza valamelyest Henning történetének végét és a regény befejezését: a férfi elengedi testvére kezét, eltolja magától, hogy húga is az önállóság útjára léphessen. Henning tudatosítja maga számára a trauma jelentését, és kezébe veszi új sorsát, „kiengedi a cigarettaszagot” (182.).
Juli Zeh könyve a maga szikárságával olyan pszichológiai mélységekbe vezeti el olvasóját, ahol a nyomasztó és fullasztó érzés mellett végül megengedi a fellélegzést. Nincs világmegváltás, csupán önmagunk megváltása.