Félig elszívott cigarettákat bontogatott a padon.

Gondosan kisimította a legnagyobbak papírját,

majd tömöttre igazította bennük 

a csikkekből kipiszkált dohányt.

A kórház buszmegállójában

üvegcserepek lapultak a gyom alatt.

Megsárgult körmein barnás foltok: 

szétkenődött sovány ujjain a vér.

Néha rándult egyet a feje, mintha láthatatlan szál 

vonná tekintetét az ablakokra.

A hetediken sorakoztak a szülőszobák, 

a lemondó nyilatkozatot a nyolcadikon írta alá.

Lesz még magának, legyintettek az újszülöttosztályon,

menjen csak, adjon enni a többinek.

A férje, ahogy máskor is, várta délben az utcán.

Borszagúan, mindig-éhes tekintettel.