Ősz lesz már akkor,
Esni fog, s a hűvös
Falevelek színesen
Ejtőznek le a földre.

Egy álmos lepke
Száll a göröngyre,
Amelyen félholt kis rügyek
Hagyták csupaszon zsenge mellüket –

Tájamba mosdó
Régi, szép arcok,
Merre nézzek? – éntőlem
Még mit akartok?

Beállok mögétek
A sorba, amely végtelen,
S míg vonul-halódik,
Frissül mellettem életem:

A susogásban piszmogó,
Tűnő hangokat szemlélgetem…

Másra már sem kedvem,
Sem időm, sem türelmem –
Hiába próbálnám: úgy
Nem sikerül többé lennem…

Hagyom hát: mint csendes,
Egyhangúan tiszta havazás,
Érjen egy padon eddigi életem –
Mint dallamban a varázs.

2021. március 4.