mondhatsz akármit papolhatsz csak az alagút örök mondhatsz akármit ásít az éjszaka eltűnök vacogó hegyek a gondolat lármázik szertelen összekulcsolt tenyerű szél ima ez esztelen holdig lökő pogány ima összeszakad szertefoszlik mondhatsz akármit ásít az éjszaka kettéreped szerteomlik a szó a könny az arc az ige a béke az ima felesszük lassan gyerekkorunk zuhan az ásító vacsora mustár unalommal szerelemmel csak az alagút örök vacogó szemed az éj kapuja ásít az ima eltűnök
