dühös ember a kiegyensúlyozottságtól fél, hogy belsőleg elvész

a remélt erő, külsőleg pedig a látszat. hogy kiderül, a világ

nem épp annyi, aminek önmagáért elgondolta, hogy oda

a dominancia, a győzelmi mámor. meghitt élet helyén

marad a kontroll: a sírás, az áldozati szerep. aztán döntsd el,

hogy nőd, kölyköd vagy beteged, akin át a haragot

közönségességnek érzékeled. ő pedig fél, mert eljön a vége,

elfogytak az ötletek, mikor ott van a hely, a szív, a testmeleged.

rettegésből gyűjti ellened a tényeket, és hiába alázat,

harmóniához minta, olyanná válsz szép lassan te magad is,

mint a gerillaharcos. mielőtt bántani kellene,

mielőtt vér folyna, vagy magadat halálba vinni, mondd neki: béke!

és ha menekül, rájössz, mindent megért ez a rövid mondat.

a hadvezér pedig, mint nagymama a pulcsit, szentnek hitt

háborúkban, más lelkeket újra és újra visszabonthat.