[Látó, 2010. november]

A férfi kutyát sétáltat, 
az anyuka gyereket, oda-
vissza tologatja, ráncigálja. 
Mint egy babát, öltözteti
és becézgeti – nézzük őket
a padról. Acélkék az ég.

Haza kéne menni.
Beléd karolok, az autók
fénye neonszínűre festi
az aszfaltot. Figyeljük 
a téli tájat. Befedi a hó.

Rálépek, mint a tóra,
topogok és rád lehelek. 
Zúzmarás az arcod.
Te csak játszol velem.
Sárosan rohansz
mögöttem haza.