[Látó, 2012. október]
1. az inváziók klasszikus vidéke
2. időzítések egy pont körül
3. Manhattan első estebédje
4. a jelenlétek tölcsére mégis tömörül
bár túlcsordul a falakon a régi dolgozószoba
és néhány részlet idegesen lappang
5. mint egy összeroppanás utáni első pillanat,
tanulhatatlan
6. ahogy egy sor könyv leomlik a polcról
és mindez részletes, de higgadt, tökéletes fair
7. a hőkamerák illó képei, egy telefon érintőképernyője
8. a kanonokok hermelinje
9. Иван Николаевич ostyavékony sorai
10. Papageno szárnytollának színei, a londoni szín
szívében a fekete piac, s a dagerrotípiák, melyek
még nem ismerik a színt: a steakvöröst, a lilát
11. Papageno násztánca, a kétségbeesés pizzicatóiból
összeálló lopakodó nagykoalíció, a felvonás
végén
12. a transz átkelése a tekinteten
13. a fák sztriptíze tél előtt
14. a víznyelő szeméremajkai vihar után
15. metrók nélkül a szigonyforma város
16. elég egy naptárreform, és kopott bútordarab
lesz a hullámvasútból az alvóvárosban
17. a Platz sarkán évtizeddel korábbi
duett: az ikertornyoké
18. a bizalom, ami több mint hormonműködés
19. a remegő száj két ajka: a felsorolás & mellérendelés
20. a fényérzékeny olajfestmények
21. a felület szó, a szóban szemcsék, egy szurdokvölgy,
terepszínű kvadok húznak rá friss gravírt
22. időzítés egyetlen pont körül
23. hirtelen, mint várlépcsőn, ha láb vét
24. Manhattanben inni meg egy hosszú kávét
dadogni aztán rendezetlenül
25. és mit itatott fel a levélerezet?
26. és ki porszívózta fel a levélszőnyeget
megemelve önmaga grabancát mint vizuális többletet?
27. ki írt elégiát a botanikus kertről?
28. ki világította át a nyelvet, és nyújtja
a röntgen alá?
29. hol a lenyűgözött corpus, ha monoklit visel?
30. hiszen a szemeknél kezdődik a megértés
innen terjed el
helyhatározójával egy kizárólagos reggelen
31. nevek szivárognak a pólusokon
32. egy név azonban – mint műtét után benn
rekedt törlőkendő – ragyog
találkozásra vár
33. mindez kezdődhetne így
34. ár, apály; a tenger anyagcseréje
a bifsztekvörös korallzátony körül