sok mindent kimosott belőlünk az idő és meghalni is lett volna hely s alkalom elégszer martalékká lettek a megszakított félálmok feketére perzselődtek a nyírfaligetek kapualjak sem leskelődnek utánunk s már tudod: semmit sem érdemes kidobni – elgurul úgyis… kitörölni készülsz magadat közülünk de lehet-e a múltba néző szemet lezárni ha újra és újra idelopod a száműzött emlékeket ne halj meg most nem szabad kacér ringyóké már a part s ha nem is tudnál velük mit kezdeni ne adj előnyt Istennek ha véled még egyszer kő-papír-ollót játszik
