Hogy más úton is jöhetnék-mehetnék

még most is? Hiszen újratermeli

minden napom a kétellyel teli

homályt? Mert nem ér semmit sem az emlék

arról, mi jó vagy rossz volt eddig? Újra

meg kell keresnem a kijáratot?

Elvegyülhetek, majd kiválhatok,

mint egykor? Már nem. Rálelek az útra

behunyt szemmel is, ahogy mondani

szokás. Megtorpanok talán még itt-ott,

de nem nagyon kell semmiféle titkot

megfejtenem. Kötni vagy oldani

sem kell már. Nincs elágazás. Bár lenne

még kérdésem! De jól tudom, hogy merre.