csak a csend. az (eső?)víz cseppjei s a távírópóznák már nem kötnek össze szinte semmit. a telefonok eltűntek otthonod hosszú folyosóin hallgatnak. láthatatlan kutyák ugatnak mindenütt. lábuk alatt elszáradt fű lángol. mi vagyunk azok. egyetlen testünkkel (ez minden amit útravalóul kapunk). ma már nem tudom amit tegnap tudtam. kiszolgáltatott képek meztelensége: algériai sivatag. s te ki fiatalon ülsz valamelyik kikötőben kezed a térdeden. a tenger fölött telihold is lehet. minél szebb. annál baljósabb az eltűnése. mondjuk mint a postaépületnek támasztott kerékpár Párkányban. mint egy kép csupán. s nem mint emlék már. kis román kori templomok rotundája. a te rended a tanítás vasingében. harlequin (maszk a maszkon) (hogyhogy még nem voltál bennem?) (s ez visszatér. visszatér ez. ha lesz… még… 2011. júl. 6.)
